Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

Az állami mérnöki szolgálat 1877-től a hajózható (azaz állami kezelés alatt álló) folyók egyes szakaszaira felügyelő folyammérnöki hivatalokból, valamint az e körből kieső területeken működő államépítészeti hivatalokból állt. Gyakorlatilag ez utóbbi vette át a megszűnő megyei mérnöki hivatalok minden feladatát, így azokat a feladatokat is, amelyek a folyammérnöki hivatalok által nem felügyelt vízimunkákkal, illetve társulatokkal voltak kapcsolatosak. Az államépítészeti hivatalok főnökei - e feladatok ellátása tekintetében - a megyei hatóságnak alárendelt viszonyban működtek. A folyammérnöki hivatalok társulati feladatait már az 1871. évi XXXIX. tc. is szabályozta. Ennek megfelelően e hivatalok mérnökei ellenőrizték, hogy az adott társulat a számára jóváhagyott tervet az előírásoknak megfelelően végzi-e el. Ha bármi hiányosságot, eltérést, vagy netán késlekedést tapasztaltak, akkor jelentést kellett írniuk a miniszternek, aki elrendelte számukra a megfelelő intézkedést. A folyammérnöki szolgálat feladata volt a védgátak állapotának rendszeres (évenként legalább kétszeri) ellenőrzése. Az állam a gátak, és a hozzátartozó építmények felügyeletéért cserébe a társulattól gátkilométerenként évi 1 forint átalányt szedhetett be. A gátak állapotáról szóló mérnöki jelentést szintén a miniszternek terjesztették fel, s ha szükséges volt, figyelmeztették a társulatot, illetve a felügyelő törvényhatóságot az intézkedések megtételére. Ha a felülvizsgálat alapján szükségesnek mutatkozó munkákat a társulat 8 napon belül nem kezdte meg, akkor az illetékes folyammérnöki hivatal - a Pénzügyminisztérium egyetértésével és megfelelő közigazgatási határozat alapján - saját maga gondoskodott a munkák elvégeztetéséről. A költségeket a társulat kellett viselje. Ha egy társulat azért mulasztotta el szabályozási műveinek, vagy védműveinek megépítését ill. kijavítását, mert pénzügyileg zavarba jött - akkor a közmunka és közlekedési miniszter kormánybiztost nevezhetett ki a társulat élére, aki a társulat utólagos megterheltetésére, annak autonómiáját felfüggesztve, végrehajthatta a szükséges munkákat. A folyammérnöki hivatalok székhelyükön és más - vízrajzi szempontból fontos - helyeken vízmércéket helyeztek el. A közmunka és közlekedési miniszter 1867. november 19-én kelt utasítása értelmében, a vízállások rendszeres leolvasását, és az adatok távirat útján történő továbbítását a minisztériumba, a folyók hajózhatóságával kapcsolatos üzleti érdeklődés is indokolta.