Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

Központi Biztosság hívhatta össze a társulati közgyűlést. A Központi Biztosság vezetői közvetlenül is érintkeztek a társulatokkal. Evenként többször beutazták a társulati folyószakaszokat, megtekintették a vízimunkákat és biztosították a társulatok összeköttetését a bécsi kereskedelmi minisztériummal, illetve a Budán székelő legfőbb építészeti hivatallal. 1855-ben újabb rendelkezés látott napvilágot, amely a Tisza mellékfolyói mentén alakult társulatokat kivette a Tiszaszabályozási Központi Biztosság felügyeleti köréből és a területileg illetékes helytartóság építészeti osztályainak rendelte alá. Ez a tervezés és kivitelezés terén tovább bonyolította a helyzetet, és az egységes szempontok érvényesítését szinte lehetetlenné tette. A cs. és kir. bürokrácia azonban nem állt meg a félúton. Az 1856 októberében kelt pátens, az ország közigazgatási rendszerének átalakításával párhuzamosan, a tiszai társulati munka igazgatását és felügyeletét az országos politikai hatóságokra, a műszaki irányítást a Tiszaszabályozási Központi Biztosság helyébe lépő Központi Felügyelőségre bízta. A Tiszaszabályozási Központi Felügyelőség a - területi helytartóságokat összefogó - főkormányzóságnak és a kereskedelmi minisztériumnak volt alárendelve. Ez a rendezés végeredményben a Tisza-szabályozás végrehajtását három minisztériumra, négy területileg illetékes helytartóságra és azok megyei hatóságaira osztotta szét. Ami a tiszai vízimunkákat illeti, a folyókanyarulatok átvágásának, valamint a meder igazításának költségeit az államkincstár vállalta magára, a töltésépítés pedig a társulatokat terhelte. Az állami és érdekeltségi munkák azonban társulati kivitelezésben, a társulati mérnökök és tisztviselők irányításával készültek, tehát külön állami építkezések a társulatok által érintett folyószakaszokon nem voltak. Ha már a költségekkel kapcsolatos érdekeltségi ügyek szóba kerültek, röviden tekintsük át, milyen forrásokat találtak az ármentesítési és folyószabályozási munkák finanszírozásához az abszolutisztikus korszak idején! 1. FERENC JÓZSEF császár a már említett 1850. június 16-án kelt nyílt parancsával a tiszai ármentesítések és szabályozások ügyét oly módon rendezte, hogy a vezetést teljesen az állami bürokrácia kezébe tette le, de hathatós állami segélyt helyezett kilátásba a társulatoknak.