Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Függelékek, táblázatok

íme, ezek volnának azon teendők és intézmények, a melyektől mi vízi ügyeink felüdülését és egészséges fejlődését bizton reméljük. Nem ringatjuk magunkat hiú ábrándokban, s ezért nem is állítjuk, hogy csupán az itt elmondottak képezik az eddig oly mostoha bánásmódban részesült vízi ügyek egyedüli orvosszerét; nem részletes tervet, nem kimerítő programot óhajtottunk nyújtani e sorainkban, de csak egy életrevalónak látszó eszmét kívántunk megpendíteni, a mely bennünk már rég megérlelődött, s a melynek a megvalósításától részünkről sokat remélünk. - De hát csalhatatlannak mindamellett sem tartjuk magunkat, s ezért szívesen nyitunk tért lapunk hasábjain ez irányú alapos és tárgyilagos eszmecserének. (Megjelent a Gazdasági Mérnök 1880. október 7-iki számában, p.522-524.) Függelék II. PALASOVSZKY SÁNDOR AZ ADÓVISSZATÉRÍTÉSEK KÉRDÉSÉNEK RENDEZÉSE Amikor gróf Széchenyi István ráterelte a figyelmet arra, hogy Magyarországon, különösen a Tiszavölgyében milyen óriási területeket lehetne a folyók szabályozásával és ármentesítő töltések építésével a rendszeres gazdálkodásnak biztosítani, mindjárt azzal is számolt, hogy a jelentőségében ugyan kiváló terv megvalósítását az államtól várni nem lehet és így hatalmas szavának nagy erejével a folyók völgyeinek birtokosságát kapacitálta arra, hogy társulatokba tömörülve az ármentesítés nagy munkáját saját erejükből hajtsák végre. És valóban e nagy munkát az árterekben érdekelt birtokosok saját költségükön hajtották végre, az államtól csupán annyiban támogattatva, hogy a szabályozás tervét elkészítette és a Tiszának és nagyobb mellékfolyóinak mederszabályozását államköltségen hajtotta végre. Hogy a testet öltött gondolat milyen gyümölcsöket termett, nem csak a munkálatot végrehajtó érdekeltségnek, hanem a kir. kincstárnak is, arról tájékoztatást nyújt a földmívelésügyi ministériumnak 1902-ben közreadott statisztikai kimutatása, amely szerint azideig a Tisza völgyében négy millió kataszteri hold terület adatott át, illetve biztosíttatott a rendszeres gazdálkodásnak és ezen, korábban nagyrészt értéktelen mocsarak vagy a víz háborgatása miatt csekély értékű földek kataszteri tiszta jövedelme 1902-ben már 29,289.465'17 aranykoronára emelkedett, míg a Dunavölgyében az ármentesített területek kiterjedése 1,906.030 kat. holdat tett ki 12,069.309'32 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel. A kir. Kincstár tehát a folyók völgyeinek ármentesítése útján jelentékeny adóbevételi többlethez jutott. Miután azonban ezt az új adóalapot az ártéri birtokosok saját költségükön teremtették meg, mindjárt kezdetben előtérbe jutott a gondolat, hogy az ártéri birtokosokat ezért valamilyen