Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Függelékek, táblázatok

megtérítés illeti meg, minthogy különben kettős adóteherrel lennének sújtva, t.i. a védmüvekbe fektetett költségek amortizációs kamataival, amelyhez még a védőművek fenntartási költsége is járul, továbbá a rendes adóterhekkel, amelyeket a földek termőképessé tételével, illetve a termőképesség fokozásával önmaguknak teremtettek meg. Erre való tekintettel már az abszolút kormány részéről 1854. febr. 5.-én rendelet adatott ki, amely szerint az ármentesítés által termővé tett területek részére 15 évi adómentesség biztosíttatott. Ez a kormányrendelkezés az alkotmányosság helyreállítása után belefoglaltatott az 1868:XXV. t.c.-be, amely kimondotta, hogy az olyan területek, amelyek terméktelensegüknél fogva eddig megadóztatva nem voltak, ha tulajdonosaik által költséges vízszabályozási, csatornázási vagy más munkával hasznavehetőkké tétettek, azon évtől kezdve, amelyben hasznavehetőségük beállott és bejelentetett, 15 évig adómentesek. " (7.§.) A megtérítés ezen módját később az 1875:VII. t.c. oda módosította, hogy ártérben fekvő birtokoknál, amelyek a jelen törvény szerint adókivetés életbe léptetése után az 1871 :XXXIX.és XL. törvénycikkek értelmében készített és kezelt védmüvek által akár egyes birtokos, akár érdektársulatok költségén ármentesítettek, azon kataszteri tiszta jövedelem, amely az egyes földrészletekre az ármentesítés előtt megállapítva volt, a védőmüvek elkészítésétől számítva 15 évig változás alá nem jöhet, habár ezen 15 év alatt az ország egész területére új földadó szabályozás eszközöltetnék. " (53.§.) Ugyanez a t.c. 18.-a továbbá aziránt is intézkedik, hogy a földadókataszter egybeállításánál az egyes földterületeknek jelen termőképességben tartása céljából felmerülő folytonos kiadások az adózás alapját képező kataszteri jövedelem megállapításánál a rendes gazdasági költségekbe beszámítandók. Az 1868:XXV. t.c. tehát a vízszabályozási művek által terméketlenből termékennyé tett területekre egyenesen kimondva 15 évi adómentességet biztosított, az 1875:VII.t.c. pedig azt mondotta ki, hogy a mentesített területeknek kataszteri tiszta jövedelme 15 évig nem emelkedhetik, ami azt jelenti, hogy azok a területek, amelyek a vízimüvek létesítése előtt terméketlenségük miatt megadóztatva nem voltak, 15 évig adómentesek maradnak, azok pedig, amelyek már a víziművek létesítése előtt is meg voltak adóztatva, 15 évig ennél nagyobb adóval nem róhatók meg és ezenkívül a törvény az adóalapból (kataszteri tiszta jövedelem) azokat a költségeket is leszámítandóknak rendelte, amelyek a védöművek fenntartásából állanak elő. Ezeket a megtérítéseket az 1881: XLII. t.c. még tovább bővítette, amennyiben módot nyújtott arra, hogy az adómentességre, illetve az adózás változhatatlanságára megszabott 15 év meg is hosszabbítható. (5.§.) Azonkívül ez a törvénycikk újra szabályozza a megtérítés módozatait, s e tekintetben különbséget tesz a magánosok által mentesített földek és a társulatok kötelékébe tartozó földek között. Az előbbeniekre nézve érvényben hagyja a korábbi törvények intézkedéseit, az utóbbiakra nézve pedig aszerint, hogy a társulat ártere műszakilag meg van-e már állapítva, vagyis az ártérfejlesztése már befejeztetett-e, vagy pedig még nem, más eljárást ír elő. Azon társulatok ártérébe tartozó földekre nézve, amely társulatoknál az ártérfejlesztés már befejeztetett, tehát pontosan megállapítható, hogy mely területek tartoznak bele az ártérbe, a törvény úgy rendelkezik (7.§.), hogy az egyes ártéri részletekre megállapított kataszteri tiszta