Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
A HORTOBÁGY-MEDENCE SZABÁLYOZÁS UTÁNI HELYZETE: ASZÁLY, SZIKESEDÉS
alacsonyabb partjai számos kiöntésein a vízár jobbról a lakta közét balról pedig Szabolcsban Dob, Büd, Szt.Mihály, Polgár helységek és Nánás-Böszörmény, Újváros, Debrecen városok, és a Kunság termékeny határainak nagyobb részét vagy állandóul, vagy az évnek éppen tenyésző szakában vízzel borítja. Különösen megemlítendők itt azon fokok és kitörések, melyek a Tisza nagyobb árjait az elszámlált határokra vezetik, úm. a Dobi, Luczi, Kesznyéteni és Szederkényi határokban létezők a vizet legelébb a Kesznyéteni határon Pap tavának nevezett vízfogóba utalják, innen végre a Király nevet nyert eren a horgoló tóba, ebből tovább a veresnádba öntik. Van még egy más útja is a szóban levő vízárnak, mely Ároktő és Csege közt Selypes nevű eren foly ki és a Szt. Margitai pusztán két ágra oszolván, s a bal Selypes nevét tovább is megtartva a fenn nevezett Pap tavába húzódik, a jobb ág pedig folyás ér név alatt a vizet Polgár határán a Bágy nevű tóba vezeti, honnan az a veresnáddal egyesül, végre az így leszármazott víz a Horti pusztán egy rendesebb medr'ú, s Hortobágy név alatt ismeretes folyóvá alakul." A Hortobágy fokok betöltésére már a XVIII. században tettek kísérletet, mert egy e századból származó jelentés szerint Reviczky János óbester „... töltette be az igazi Hortobágyot, ... míg ezt nem tette, a debreceni malom alatt volt fél ölnyi ugrása a víznek, most semmi ugrása nincs." 16 A középkori oklevelekből kitűnik az is, hogy a Hortobágy felső folyását keveset változtatta, medrét inkább csak az alsó folyásán helyezte át. Felső folyásán nagyságánál és esésénél fogva aránylag mély és széles medret tudott kialakítani, lejjebb sebessége csökkent, vize több ágra szakadt, eredeti medrét feliszapolta, s megjelent benne a káka, nád és más vízinövények tömege. 17 A Hortobágy ikertestvérének tekintették a Kadarcsot, mely közel hozzá, ugyancsak a pródi pusztán ered. Felső szakaszán felveszi a pródi puszta vizeit, majd a Brassó- és a Hetven nevű hajdúböszörményi ereket, s nagy kanyarulatokkal folydogál az elepi határba, ahol aztán a Kösellyel egyesülve ömlik a Hortobágyba. Hossza 65 km, esése kmenként 8-10, néhol alig 2-3 cm. Széles medre és nagy kanyarulatai arra utalnak, hogy a Kadarcs medrét korábban valamelyik Északkeleti-Kárpátokban eredő nagy folyó, majd a Tisza alakítgatta. Csekély esése és tekervényes folyása miatt rothadványokkal telt, s számtalan helyen áttöltött medre a keleti területekről lefolyó vizeket nem tudta tartani, ezért vize a nánási rétet, a polgári és margitai Bágyot, valamint a böszörményi határ nagy részét gyakran elöntötte. A honfoglaló magyarok a Kadarcs völgyét is megszállták, s az azóta elpusztult Bakócz, Etelaka, Horth, Himes és Elep falvak nevei arra utalnak, hogy partja a X—XV. században sűrűn lakott volt. A Kadarcs vízfolyás nevét a környék parasztsága összefoglaló névként is használta, s általában a nagy, lomha, kanyargós vizeket jelölte vele (X. Y. Kadarcsa). 18 A felsorolt vízfolyások mellett számos tó, ér, fok volt a Hortobágy medencéjében. Nagy területeket borított az év jelentős részében sekély, posványos víz, ezeket mocsárnak, laposnak (láposnak), vagy fenéknek nevezték. A réteket csak esős időszakban lepte el a víz. A HORTOBÁGY-MEDENCE SZABÁLYOZÁS UTÁNI HELYZETE: ASZÁLY, SZIKESEDÉS A Tisza szabályozása és töltésezése előtt a folyó nagyvizei a Hortobágy fokokon átbukva az árteret részben, vagy teljesen elöntötték. Mivel a síkság Tiszadobtól délre a Körösök felé alig észrevehetően - egyenletesen - lejt, az ármentesítés előtti időkben a Tisza kiöntéseiből keletkező vizek a Hortobágy folyón ömlöttek a Berettyó Sárrétjébe, majd innen a Körösökbe. Egy-egy vízbetörés alkalmával a Tisza mindenkori árvízszintjétől függően több-kevesebb terület került rövidebb-hosszabb időre víz alá. Az árvíz igen sok mész-szegény iszapot szállított a területre, s az évszázadok során ismétlődő árvizek hatására számtalan vizes rét, mocsár és láp alakult ki.
