Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
TÓGAZDÁLKODÁS A HORTOBÁGYON AZ ÁLLAMOSÍTÁS UTÁN
nális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat, illetve annak jogutódja, a Tiszamenti Vízművek Részvénytársaság végezte. A Nyugati-főcsatorna létesítése idején az övárokrendszer csak részben épült ki, s az üzembehelyezés óta eltelt közel három évtized alatt a csatorna egy része feliszapolódott, a töltésekben pedig magassági hiányok keletkeztek. Ugyanez történt a korábban épített halastói tápcsatornával és a N-XIV főcsatornával is. Emiatt a csatornák vízellátó képessége lecsökkent, s az eredetileg tervezett 12,5 m 3 /s vízzel szemben ma már alig 6-7 m 3 /s vizet tud szállítani. Az eredeti állapot helyreállítása, a szükséges fejlesztések és felújítások megvalósítása érdekében határozott úgy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, hogy a főcsatornát 20 évre koncesszióba adja. A koncesszióra kiírt pályázatot a Tiszamenti Vízművek Részvénytársaság nyerte el, melynek értelmében 19952014 között koncessziós jogot szerzett a Nyugati-főcsatorna üzemeltetésére és kötelezettséget a pályázatban kiírt fejlesztések és fenntartások megvalósítására. A koncessziós szerződés alapján a Tiszamenti Vízművek Részvénytársaság megszerezte a vízilétesítmény teljeskörű hasznosításának jogát, így mezőgazdasági és erdészeti tevékenységet is végez. A koncessziós törvény jogosultságot biztosít a Tisza menti Vízművek Részvénytársaság számára a főcsatorna 70 ha-os vízterületének halászati hasznosítására. A Halastavak üzemeltetője 1962-ig a Halgazdasági Tröszt, ezt követően a Hortobágyi Állami Gazdaság. 1976. január 1-jén a volt Tiszavidéki Halgazdaság - halastavaival -beolvadt a tógazdaságba. 1984. január 1-jétől a tógazdaság a Hortobágyi Állami Gazdaság leányvállalata lett, Hortobágyi Halgazdaság néven. A Hortobágyi Halgazdaság - Hortobágyon kívül levő halastavakkal együtt-5508 ha tófelületen folytatott haltermelést, ebből 4343 ha körtöltéses síkvidéki tó volt, 1165 ha pedig másodlagosan halászattal hasznosított bel- és öntözővíz tározó. Az 1970-es években a tógazdaság kénytelen volt a tavak korszerűsítését megkezdeni. Erre azért volt szükség, mert a jól megépített „Öreg tavak" hat évtized alatt a Hortobágy-puszta szélsőséges időjárása miatt elhasználódtak, az 1950-es és 1960-as években épült tavak viszont kis költséggel, s igen gyenge minőségben készültek. A korszerűsítés során a földműveket-gátakat, külső és belső halágyakat-úgy építették meg, hogy azok gépesítése lehetséges legyen. 1970-től a halászatra technológiai rendszereket alakítottak ki, ezek a tókarbantartás, a takarmányozás és a lehalászás voltak. A technológiai rendszerek elsősorban a termelékenység fokozását, s a nehéz és egészségre ártalmas fizikai munka kiküszöbölését, vagy legalább könnyítését szolgálták. Az 1970-es és 1980-as években végrehajtott korszerűsítés 3000 ha területű halastavat érintett. A tenyésztési munka biztonságosabbá tétele érdekében megépítették a 180 millió darab kapacitású szaporítóüzemet. A halféleségek választékának bővítése érdekében kísérleteztek a Tisza melletti tukai telepen angolnatenyésztéssel is, ez azonban nem sikerült. A tógazdaság elsősorban továbbra is pontyot, növényevő halakat, compót, a ragadozó halak közül pedig harcsát, süllőt és csukát termelt. A gazdaság éves átlagban mintegy 3000 tonna halat juttatott a piacra, melynek 60%-a ponty, 35%-a növényevő hal, 5%-a pedig egyéb halfajtából tevődött össze. A tógazdaság teljes üzemű halászati üzem, tehát a szaporítástól kezdve az egy- és kétnyaras növendék halállományt is saját maga állítja elő, söt foglalkoznak — kis tételben — tenyészanyag értékesítéssel is. Bár hazánkban elsősorban az élőhal iránti kereslet a meghatározó, kísérleteztek saját termelésű alapanyagból újfajta halkonzerv gyártásával is. A hazai igények bővítése és jobb kielégítése érdekében importhering alapanyagból készült terméket előállító halpácoló üzemet építettek és üzemeltettek. Az utóbbi években a halexportra sem lehet panaszuk a halgazdaság vezetőinek, hiszen míg 1993-ban a teljes itteni haltermelés 10%-a került a külpiacokra, addig ez a mennyiség 1994-ben megháromszorozódott, 1995-ben pedig a termelés 50%-át expor-
