Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
Noha a Vízrajzi Osztály eszköztárában, folyami mérési gyakorlatában nem szerepeltek, mégis érdemes a mérőeszközök között néhány szót szólni a lapátkerekes vízmérőről és a Pitot-csőről. Ahol a folyó medre igen kanyargóssá válik, s ezért az úszóval történő mérés nem alkalmazható, ott a felszíni sebesség meghatározására a lapátkerekes vízmérőt alkalmazták. Az alulcsapott malomkerék elvén működő mérőeszközt HAJÓS szerint 152 a 18. század elején találták fel. Kétségtelen, hogy az eszköz leírásával és képével J. LEUPOLD ,, Theatrum machinarium generale" (Gépezetek általános bemutatása) című munkájában találkozunk először (1724). Magyar nyelven részletesen PETZELT tankönyve 153 ismerteti. A folyóvíz által mozgásba hozott lapátkerék forgástengelyét egy kétágú villa tartotta a 2. ábra/Fig. 12—13-nak megfelelő módon. A kb. 50—60 cm átmérőjű lapátkerék könnyű mozgását az segítette elő, hogy a lapátok bádogból, vagy falapból készültek. A mérés rögzített csónakból, kézben tartott lapátkerékkel történt úgy, hogy a vízbe tartott kerék adott idő alatti fordulatait számolták. Ha a lapátok súlypontjainak a kerék tengelyétől mért távolsága r, az észlelési idő T, és a fordulatok száma /V, akkor a sebesség: N • 2 r v= T PETZELT megemlíti, hogy a súlypontnak a tengelytől vett távolsága nem mindig állapítható meg pontosan, ezért a vízmérők szorzójának meghatározására kísérleteket kell végezni. A X értéket álló vízben, adott L hosszúságú szakaszon egyenletes sebességgel vontatott, s egy csónak orrára rögzített lapátkerék M fordulatainak adataiból kellett kiszámítani a —= 2 r = X képlet alapján M A műszer szorzójának ismeretében a sebességet N v = X — összefüggés adta. Sebes vízfolyás esetén a fordulatokat nem volt könnyű szfemmel követni és számolni. Ezért a lapátkerék tengelyére végtelen csavarmenetet vágtak, amely minden fordulatnál egy foggal hajtotta tovább a fogaskereket. Ennél egyszerűbb megoldás volt, amikor a tengelyre egy vékony fonalat engedtek felcsavarodni, s fonalmenetek számából állapították meg a fordulatszámot. A hazai szakirodalomban HAJÓS könyvében találkozunk utoljára a lapátkerekes vízmérővel. Az eredeti Pitot-cső nem volt más, mint egy derékszögben meghajlított üvegcső. A vízáramlás irányával szembenéző könyökcső függőleges szárában a vízoszlop magassága a sebesség négyzetével arányosan emelkedett. Mivel a vízoszlop a folyóvíz lüktető áramlásának megfelelően folytonosan változott, a leolvasás nagyon bizonytalanná vált. Ráadásul az 1 mm pontosságú észlelés kis sebesség tartományban (0,5 m/s-ig) komoly hibákat eredményezett. Amint azt HADALY tankönyvében is láttuk, a leolvasás pontossága érdekében megpróbáltak a görbített (dinamikus) cső mellett egy másik, egyenes (statikus) csövet alkalmazni. A két cső együttes használatával a csövekben jelentkező vízszintkülönbség mértéke megkönnyí-
