Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

d) Szelvénykötél nélküli mérés Vízhozammérések alkalmával általában szelvénykötelet feszítenek át a medren és ennek mentén haladnak a méréssel függélyről függélyre. A helymeghatározásra a szelvénykötélen levő beosztás szolgál. Árvíz idején azonban a nagyobb folyókon úgy megnövekszik a víztükör szélessége, hogy a szelvénykötél átfeszítéséről már nem lehet szó. Már csak azért sem, mert az árhullámmal sodródó fagallyak, stb. elszakíthatnák. Ilyenkor tehát szabadon állt be az úszóhíd (vagy más mérőalkalmatosság) a parti kitűzőjelekkel meghatározott szelvény egyes pontjaiba, és a mérési függélyek helyét optikai távolságméréssel állapították meg. Erre a célra már HORVÁTH Ignác objektív-mikrométeres távcsövet használt, és a vízről mérte a parti alapponton felállított tárcsás léctől való távolságot. A Vízrajzi Osztály a KRUSPÉR István műegyetemi tanár szerkesztette műszerrel dolgozott (39. ábra). Szelvénykötél használata nélkül végezték pl. az 1897. évi dunai árhullám levonulását kísérő, fentebb említett sorozatos méréseket is. KRUSPER féle TÁVMÉRŐ 39. ábra. KRUSPÉR István távmérő távcsöve