Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
tásának HORVÁTH professzor által követett módját. Részleteikben* a kor szakirodalmának gondos figyelembevételéről tanúskodnak, de újat — érthető módon - még nem tartalmaznak. Elvileg nem jelent újat a két ideiglenesen összekapcsolt dereglye helyébe lépett vasszerkezetű úszóhíd sem (26. ábra), amelyre az előirányzott nagyszámú sorozatmérés miatt volt szükség, de még inkább azért, mert számolva a Tisza különösen árvízkor nagy vízmélységével, a szárnyat két pontjánál fogva felfüggesztett, 3 m hosszú és 10 cm átmérőjű mintegy 200 kg tömegű vasgerendára erősítve használták, tehát nem gondolhattak az általánosan elterjedt, függőleges tartórúd alkalmazására. 26. ábra. A Vízrajzi Osztály úszóhídja Kétségtelen, hogy leginkább így lehet elérni a műszer mozdulatlan helybenmaradását, és így tartható a szárny hossztengelye pontosan merőlegesen a keresztszelvény síkjára. Noha HARLACHER ragaszkodott a fenékre állított függőleges tartórúdhoz, amelyen a szárny le-fel volt csúsztatható (1881) 111 , és a svájci hidrometriai hivatal is függőleges tartórúddal dolgozott ( 1907) 112 , de 8—10 métert meghaladó mélység esetén — amint azt már HUSZÁR Mátyás is megállapította — olyan erős rudazatra lett volna szükség, amilyen a gyakorlatban nem jöhetett szóba, s a Vízrajzi Osztály RÉVY Gyula és HORVÁTH Ignác példáját követte. A gerenda lebocsátására szolgáló csörlőn a műszer mindenkori helyzetét közvetlenül le lehetett olvasni. Maga a szárny a vasgerenda végéről előrenyúló, ahhoz csuklósan kapcsolódó karra volt erősítve úgy, hogy ha a gerendát teljesen felhúzták és a kart a vízszintes síkban 90°-kal elforgatták, könnyen hozzá lehetett férni a szárnyhoz. Az úszóhíd két ponton kapaszkodott a szelvénykötélbe. Csigakerekek révén könnyen változtathatta a helyét a kötél mentén. A mérési függélyek helyén egyszerű kötélzáró szerkezettel volt rögzíthető (rajza megtalálható a Vízrajzi Evkönyvek 111. kötetében, 1890). * 1. A keresztszelvény pontos felvétele alapján megállapítandók a töréspontok, és ennek figyelembevételével a függélyek egymástól max. 40 m távolságban legyenek 2. A függélypontok mélységei: 0,25 -0,75 - 1,50 - 3,00 - 5,00 m . . . legalul a mederfenektől 0.45 m. 3. A pontonkénti észlelés ideje a felszínen 3, a mederfenéken 5 perc. 4. A méréssel egyidöben a vízszín esése is megállapítandó. 5. A mérés előtt vagy után, a szelvénytől lefelé és felfelé 50-50 m távolságban vett összesen 10 segédkeresztszelvényben is meg kell határozni képletek (Ganguillet— Kutter) segítségével a vízhozamot. 6. Lehetőleg 1 szelvény 1 nap alatt megmérendő, vagy legalábbis a mérés ideje alatt a vízállásváltozás ne haladjon meg egy bizonyos értéket. 7. Inkább kevesebb függélyben történjék mérés, de az hosszú időtartamú észleléssel.
