Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

A szárnyfordulatok és az idő feljegyzésére szolgáló berendezés (HOPVÁTH Ignác négykarú Morse-gépe a papírszalagot továbbító motorral, a villamos órával, a jelfogókkal és a forgásszámlálóval) valamint az áramot adó telepek az észlelő fülkében kaptak helyet. Az úszóhíd főként az egy helyben huzamosan folytatott méréseknél volt használatos. Nem is volt több, csak egy. Tehát leginkább két ladikból álló tagról folyt a mérés (27. ábra), sőt a hullámterek sekély vizében egyetlen ladik oldalán kinyújtott karral tartott, s rúdra erősített szárnnyal mértek. Egyszerűbb felszerelés. 27. ábra. Vízsebességmérésre szolgáló úszó tag A fentiekben kivonatosan ismertetett előkészületek után a Vízrajzi Osztály 1887. július 22-én Szentesnél kezdte a hidrometriai tevékenységét, és november 17-éig a Tiszakürttől Titelig terjedő szakasz 8 szelvényében 23 különféle vízállásnál végzett vízhozammérést. Az eredményeket évkönyvében tette közzé. Mivel a következőkben több mérőcsoport egyidejű beállításával igyekeztek a kitűzött célnak megfelelni, az első év tapasztalatainak felhasználásával a helyszíni teendőkre vonatkozó külön Utasítások készültek a csoportok egységes eljárásának biztosítása érdekében

113

. A mérési eredmények feldolgozási módját az 1887-1888. évi hét szentesi mérés alapján készült mintalapokon mutatták be

11,1 (28. és 29. ábra).