Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

A HIDROMETRIA MAGYARORSZÁGI FEJLŐDÉSE A görög eredetű „hidrometria" szó vízmérést jelent.* A fogalomkört leszűkítve hidrometrián a következőkben csupán a vizet vezető medrek, csatornák megadott keresztszelvényén az időegységben átáramló folyadékmennyiségnek, a vízhozamnak meghatározását értjük, noha az irodalom többnyire ezen a címen tárgyal a vizekre vonatkozó mindennemű mérést, mint például a vízállás-változások észlelését, a mederfelvételt (a vízmélység és vízszínesés mérését), és a különböző fizikai jellemzők meghatározását (vízhőmérséklet, jégjelenségek, hordalék, átlátszóság, szín), sőt a kémiai és biológiai vizsgálatok céljaira szolgáló mintavételek eszközeit és módjait is. 1. ALAPELVEK A vízhozam meghatározására használt sokféle módszer csaknem mindegyike az alábbi három alapelv valamelyikére épül: 1. a mérési szelvényen az időegységben áthaladó Q vízmennyiség (m

3

/s) térfogatának közvetlen megmérésére, a köbözésre; 2. azon képzelt test térfogatának kiszámítására, amelyet egyfelől az átfolyási szelvény A területe (m

2

), másfelől az annak egyes elemi részein (d/4) áthaladó vízszálak által az időegységben megtett út (m/s) végpontja határol, vagyis a Q = fv-jdA integrál megoldására: terület és sebességmérésre, vagy végül 3. a vízbe folyamatosan bejuttatott, az időegységben állandó q mennyiségű és c

{ töménységű jelzőoldat felhígulása alapján. Ha ugyanis az adagolás helye alatt kellő távolságban kivett vízminta, amelyben a jelzőoldat tökéletesen elkeveredett, c

2 töménységű, és a 67 mennyiség Q-hoz képest elhanyagolhatóan kicsi, Q = q —

1 Cl Mivel az első módszer általában viszonylag kis hozamok esetén jöhet szóba, és a harmadikként említett eljárás alkalmazásának feltétele a jelzőoldat tökéletesen egyenletes elkeveredése, amire csupán kivételes körülmények között (pl. rohanó hegyi patakok esetében) lehet számítani, Magyarországon szinte kizárólag a második eljárás használatos. A mérési szelvény területének meghatározása általában nem okoz nehézséget. Tanulmányunk ezért zömmel a vízsebességmérés hazai fejlődésének bemutatására korlátozódik. Nem foglalkoztunk a vízhozammérés azon eseteivel, amikor a sebességet hidraulikai alapon határozzák meg (tehát bukók, kifolyónyílások, mederszűkületek, sebességi képletek segítségével), illetve a sebességmérésnek a mindennapi gyakorlatban nem használatos különleges módjaival (elektromágneses, ultrahangos, kalorimetrikus... stb. eljárásokkal), s végül ugyancsak nem foglalkozik tanulmányunk a zárt vezetékekben való — külön területet jelentő — vízhozamméréssel sem. * Bár inkább görög szavakból származó szóösszetétellel van dolgunk. A hidrometria szót először 1694ben használták, amikor a bolognai egyetemen professzori állást szerveztek D, GUGLI

ELMINI számára.

1