Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
10 9 S 8 -8 7 -S ^ 6 Vi -, 3 3 "S 2 os OU !»»/ * * • ** 02 - -î R 00 0 8 «4 6 8 10 t? \S îS 15 » » » !t » M W » 38 M <tO <U * K "H SU M S* H 0 0"2 Oi) M M m ÍÍ *h *% tB et) Màsodpcrczsnkmiï forgások száma 49. ábra. HAJÓS kísérletének eredményeit ábrázoló grafikon Amíg vízben 10 cm/s sebességnél indult meg a szárny, a hóban ehhez 5 cm/s is elegendő volt, a levegőben viszont 3 m/s-ot meghaladó sebességre volt szükség. Ezek az adatok igazolják, hogy az indulási sebesség nemcsak a csapágysurlódástól, hanem a szárnylapátok és az azokat körülvevő közeg közötti adhéziótól és a szóban forgó közeg molekulái közötti kohéziótól is függ. Együttes hatásuk dönti el az egyenletvonal alakulását a kis sebességek tartományában. Tapasztalati tény, hogy egyes esetekben a vonal kezdő szakasza legörbül, ami a csapsurlódáson kívül erőre vall. Az indulási sebesség elméletileg — a szárny kialakításából kiindulva, ahogyan egyesek megkísérelték — nem határozható meg. Széles körű nemzetközi vitára vezettek a szárnybemérés során tapasztalt rendellenességek, amelyekbe — a magyar vízrajzi szolgálat tekintélyének elismeréseként — HAJÓS Sámuelt is bevonták, és két német nyelvű közlemény megírására késztették (1898, 1901). 175 A svájci vízrajzi szolgálat berni állomásán végzett szárnybemérések szerint a 2,5—3,5 m/s közötti tartományban a mérési pontok feltűnően és következetesen eltértek az elméleti megfontolások szerinti egyenes vonaltól: a vonal a szóban forgó szakaszon a sebességek irányában kipúposodott. A megmagyarázhatatlan jelenség késztette K. SCHMIDT danzigi vízépítési felügyelőt arra, hogy a dirschaui kikötőmedencében ellenőrző kísérleteket végezzen. Az eredmények alapján rámutatott arra, hogy a dr. Max SCHMIDT-nek a müncheni műegyetem geodézia professzorának a szárnyegyenlet meghatározására vonatkozó tanulmányában közölt egyenletek, a 2,5 m/s határon túl nem érvényesek, mert megállapításukhoz felhasznált adatok a fenti kritikus ponton alul maradtak, vagy legalábbis nem vették figyelembe a rendellenességet sejtető pontokat. Mivel SCHMIDT professzor válaszában HAJÓS ra is hivatkozott (1898) 176 , ő is bekapcsolódott a vitába (1898) 177 , míg végül a berni, müncheni, bécsi, majd a berlini szárnyhitelesítő állomáson folytatott módszeres kísérletek, valamint francia és svájci szakértők megszólaltatása után sikerült a vízsebességmérés hitelét alapjaiban érintő kérdést megnyugtató módon megoldani. A hidrometria történetében fontos mozaikkocka részletei tekintetében az irodalomra utalva 178 , itt csak annak a megállapítására szorítkozunk, hogy bebizonyosodott: a nagy sebességekkel kapcsolatos zavaró jelenséget a torlasztás ill. az általa keltett, s a
