Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
csatorna oldalfaláról visszaverődő lökéshullámok okozták. Az áramlás szempontjából helyesen kialakított szárny és tartórúd esetén, és főként: nagyobb méretű csatornákban végzett beméréseknél — ahol a szárny mind a csatorna oldalfalától, mind a fenéktől kellő távolságban van —, a kipúposodás nem, vagy csak elenyésző mértékben jelentkezik.* Ezek a kutatások igazolták HAJÓS Sámuel elgondolásának helyességét, aminek alapján a 8 m széles milléri csatornára építette a bemérőállomást, s a Harlacher-féle sínen futó mérőhíd megépítésének és üzemelteténagy költségeit nem a csatorna szélességének drasztikus csökkentésével, hanem a csatornának csak egyik oldalán végigfutó kocsi alkalmazásával kerülte el. A vízsebesség és a szárnyfordulatok közötti lineáris összefüggés feltétele, hogy a vitorlákra ható víznyomás eredőjének támadáspontja ne változtassa helyét a vízsebesség nagysága szerint. Ezt a követelményt elsőként KVASSAY Jenő fogalmazta meg szabatos matematikai alakban {1877} 179 . A levezetést mellőzve, elégedjünk meg végső megállapításával: „akár síklapátokból állanak a szárny vitorlái, akár csavarfelület szerint vannak hajlítva, . . . úgy kell a lapátok szélét kiszabni, hogy a forgástengellyel egyközepű centrikus körhengereknek a lapáttal való metszésvonalai egyenlő hosszúak legyenek". Tehát — figyelembe véve, hogy a vitorla forgástengelyére jut a legnagyobb víznyomás — az a cél, hogy a nagyobb víznyomás kisebb vitorlafelületre, a kisebb víznyomás nagyobb vitorlafelületre jusson. Ennek a követelménynek felel meg az 50. ábrán bemutatott síklapát. A csavarlapátokat olyan „csigavonal szerint kell kivágni, melynek emelkedése (hajlásszög-tangense) arányosan nagyobbodjék a sugárral": A Hajós-szárnyak kúpcsavar felületű vitorlájának vonala (51. ábrán az elölnézeten pontozva) elég közel állt az elméletileg megkívánthoz (folytonos vonallal jelölve). 50. ábra. A síklapátú vitorla KVASSAY-szerinti kialakítása A szárny bemérése során a különböző vontatási sebességeknél adódott másodpercenkénti fordulatszámok pontjaihoz legjobban illeszkedő vonal egyenletét kiegyenlítő számítással határozták meg. A szárnyegyenlet matematikai leírásáról HAJÓS így vélekedett 181 : „Amilyen hiábavaló fáradság volna . . . valamely meglevő képletbe beleszorítani a nyert pontokat, épp * A bécsi hidrográfiai intézet 1898-ban végzett kísérletei bebizonyították, hogy a nagyobb szélességű folyók mérésére használt szárnyak bemérőcsatornájának szélességét legalább 2—3 méterre kell venni. ** Kevéssé ismert, hogy KVASSAY a Zeitschrift für Bauwesen c. német folyóiratnak beküldött F. EXNERrel vitázó cikkében — amely végül is nem jelent meg — már közli szárnyelméletének alapvonalait, de a matematikai levezetéssel adós marad (1875). A cikket a szárnyelmélet alapján konstruált és a gyakorlatban kipróbált műszer leírása teszi számunkra különösen érdekessé. A „Hungária" elnevezésű műszertípus az addig használtaktól nagyobb érzékenysége révén különbözött, gyakorlati elterjedéséről azonban nincs tudomásunk. A cikk német nyelvű kézirata az MTA Könyvtárának kézirattárában található.
