Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
17. A VÍZSEBESSÉGMÉRÉS ELMÉLETI ALAPJAI A sebességmérő szárny másodpercenkinti fordulatszáma és a vízsebesség közötti összefüggés megállapítása a hidrometria kulcskérdése. A feleletet a szárny bemérése', és az ennek eredményeként az összefüggést leíró szárnyegyenlet álladóinak meghatározása adja meg. További kérdés: melyek a szárnyegyenlet érvényességének feltételei? a) A szárnyak bemérése * A sebességmérő műszer vitorlájának a reáható víznyomás hatására történő elfordulása, vagyis a vízsebesség és a fordulatszám közötti összefüggés meghatározása többféle módon képzelhető el: 1. a műszer geometriai méretei alapján, 2. ismert sebességű vízben végzett megfigyeléssel, 3. ismert állandójú műszerrel való összehasonlítással, 4. a szárnynak álló vízben, ismert sebességű vontatásával. A vízsebesség és fordulatszám közt kezdetben feltételezett arányosság geometriai alapon való meghatározása ugyan egyszerűnek látszik, de megnehezíti a súrlódás és egyéb fékező tényezők figyelembe vétele, ami az 1. eljárás ellen szól. Mivel a sebességeloszlás semmilyen mederben sem egyenletes, gyakorlatilag a 2. és 3. esetről sem lehet szó, hiszen ismert sebességű víz a valóságban nincs. A szárnyak megbízható bemérésére tehát a 4. mód, a szárnyak álló vízben ismert sebességgel való vontatása kínálkozik. Ezzel kapcsolatban ismételten visszatérő kérdés volt, hogy azonosnak tekinthető-e az álló vízben vontatott és az áramló vízben egy helyben álló szárny forgássebessége? Az ellenvetésekkel kapcsolatban HAJÓS-t idézhetjük 161 , aki szerint a szárnybemérés szokásos módjának „helyességét — legalább a gyakorlati értelemben vett helyességét — nem cáfolhatták meg". Ugyanis „pontos köbözéssel ellenőrzött szárnymérések . . . többszörösen igazolták, hogy az űrmértékkel és szárnnyal megmért víztömegek között soha sincsen 10%-ot meghaladó különbség; legtöbbnyire 5%-on alul van az eltérés, ami bizonyára nem fordulhatna elő, ha a szárny forgásegyenletének meghatározása az alapelv tekintetében oly nagyon hibás volna." Az álló vízben végzett szárnybemérés helyességének igazolására a továbbiakban így ír HAJÓS: „Egy másik mód, amellyel a szóban forgó kérdés eldöntésére mi járultunk hozzá, abban állott, hogy egy szárnyat részletesen bemértünk kis sebességű folyóvízben két ízben; még pedig egyszer a víz ellen haladva és egyszer a víz mentén. A két mérés eredményéül nyert vonalak pontosan egyenlő távolságban az állóvízben előző bemérésből kapott forgás egyenletvonala fölött és alatt helyezkedtek el; jeléül annak, hogy a folyóvíz ellen történt bemérés éppen akkora hibával terhelte az állóvízben nyert forgásegyenletet igenleges értelemben, amennyivel a víz mentén haladó bemérés nemleges értelemben". A szárnybemérés kérdésével már HUSZÁR Mátyás is foglalkozott 1828. június 10-én kelt latin nyelvű jelentésében, amelyben az általa tervezett szárny leírását adta 162 . Az akkoriban használatos műszereknek az áramlás irányávalu: szöget bezáró síklapátú vitorlája volt. A v sebes* Szándékosan kerüljük a szárnyhitelesítés szót, mert a hitelesítés annak megállapítását jelenti, hogy valamely mérőeszköz a rajta feltüntetett törvényes mértékegység(-ek}-nek a megszabott határokon belüli pontossággal megfelel. A vízsebességmérő műszerek esetében ilyen értelemben hitelesítésről nem lehet szó.
