Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
ségű víz nyomása következtében a lapátok c = v tga sebességgel forogtak körpályájukon, vagyis a = 45° esetén c = v, ami azt jelentené, hogy a lapátok által egy körülfordulás alatt leírt és a műszer geometriai méreteivel meghatározott kör kerülete maga a műszerállandó. Ha ezt a kerületet a-val jelöljük, és az L hosszúságú pályán v sebességgel végigvontatott műszer fj idő alatt összesen n\ fordulatot tett, a műszerállandó elvileg a = r7- illetőleg L = v\t{ helyettesítéssel Mivel a szárnyat súrlódás és a mozgó részek tehetetlensége fékezi, a tényleges fordulatszám kisebb az elméletileg lehetségesnél. A vitorla lassúbb forgását HUSZÁR az egy fordulatnak megfelelő körpálya hosszának némi megnövelésével vette figyelembe. Az így kapott virtuális hossz volt a műszer állandója. HUSZÁR jelentése részletes kimutatást tartalmaz műszere egyes elemeinek méreteiről és a mozgó alkatrészek tömegéről. A reájuk alapított számítás közlésétől eltekinthetünk, mert csak ellenőrzésül szolgált. Az egy-egy fordulatnak megfelelő virtuális úthosszát HUSZÁR valójában a Bácsi-csatorna (Ferenc-csatorna) bögéjének álló vizében 200 öl hosszon végzett 8 vontatási kísérlettel határozta meg amelyeknél egy fordulatra átlag 3,4883 láb (1,102 m) adódott. Az (alkalmasan irányított) számítással kapott kisebb fordulatszám 3,48117 láb (= 1,100 m) alapján azzal zárta jelentését HUSZÁR, hogy „a tökéletesített műszer mind a gyakorlati igényeknek, mind az elérni kívánt célnak tökéletesen megfelel" (adjustatio instrumenti tam pro praxi, quam etiam obtinendo fini accomodata, exacte respondet). Legnagyobb folyóink vízrajzi felvételénél használt Woltman-szárnyak bemérései az Építési Igazgatóság felügyelete mellett a pesti Városligeti tavon zajlottak, legalább is erre utal GRECHENEK Béla tiszamérési mérnök jelentése (1844) 163 , melyben közli a Duna és Tisza mappációnál, valamint a Duna szabályozásánál használt kis és nagy Woltman-szárnyak (összesen 6 db) álladóit. Jelentéséből kiderül, hogy az említett munkálatoknál kétféle (eltérő érzékenységű) szárnytípust alkalmaztak, nyilván a szélsőséges sebességviszonyok miatt. PETZELT professzor előadásainak jegyzetében a műszerállandók meghatározására az álló vízben való vontatást ajánlja. Leírja azonban az állandóknak ismert sebességgel áramló vízben történő megállapítási módját is: ,,Ha csorgába a' vizet valamely víztartóból kibocsátjuk és zsilip használatával csorgában a' vizet tetsző magosságra áraszthatjuk meg határozott állandó víz állásnál a' csorgán kifolyó víz tömeget (M), tovább a' csorgának valamely köröszt szelvényét le mérvén (J) ezen köröszt szelvényben külön féle helyekben a' szárnyat be merítvén, az olvasott fordulási számok közepét m vesszük, leend v' = M/J, így v' sebességnek meg felelend m' fordulások száma, így ha minden kísérletnél v" sebességért m" számot, v'" sebességnél m'" számot kapunk meg, a' valószínűségi számolásnak valamely módja szerént egy képletet, melly szerént pontosabban a' fordulások számából a' megfelelő sebességet meg határozhatjuk." 164 Még ha elhanyagolhatónak is tekinthetjük a műszerre ható tényleges sebesség és a keresztszelvényre jellemző középsebesség közötti különbséget, nem valószínű, hogy ezt az eljárást valaha is használták. HORVÁTH Ignác tudományos alapossággal és minden kritikát kiálló módon végezte el az általa használt szárnyak bemérését. Kéziratban maradt munkájában rajzokkal kísért
