Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Életrajzi jegyzetek
RÉVY Géza Viktor 213 (1846. nov. 26. Ikervár - 1903. okt. 8. Királyhelmec) Gyula nevű bátyjához hasonlóan Bécsben végezte el a műegyetemet. Mérnöki pályáját Magyarországon kezdte meg, majd a németországi Gothában folytatta. Hazatérve a Bodrogközi Tisza-szabályozási Társulat főmérnökeként tevékenykedett. Munkásságának zöme a Bodrogköz árvfz- és belvízvédelméhez kapcsolódik. Kimagasló műszaki érdemeiért a királytól nemességet is kapott. RÉVY Gyula 2 09 (1834. febr. 8. Gardos, Somogy vm. - ?) Középiskoláit Szombathelyen majd Bécsben végezte és az ottani polytechnikumon (műegyetemen) szerzett oklevelet (1855). Néhány évi ausztriai működés után Angliában folytatta munkásságát és brit állampolgárrá lett. Többször járt Észak-Amerikában, majd 1870—71-ben az argentin kormány megbízásából vízméréseket végzett a nagy dél-amerikai folyókon. 1876-ban gróf ANDRÁSSY Gyula külügyminiszter kérésére hazalátogatott, hogy szakvéleményt adjon a Duna budapesti szakaszának szabályozásáról. Angol nyelvű munkája HUNFALVY János fordításával együtt jelent meg. (Bár RÉVY a hazai hidrometria fejlődéséhez csak közvetve járult hozzá, munkásságának ismertetése nem maradhatott ki tanulmányunkból, hiszen a bécsi műegyetem anyakönyve szerint magyarnak vallotta magát és fent idézett szakvéleményének tanúsága szerint később sem tagadta meg hazáját). ROHRINGER Sándor (1868. márc. 28. Kassa - 1945. máj. 4. Budapest) Mérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte meg 1890-ben. 1903-tól a besztercebányai, majd 1909— 1919 között a kassai kultúrmérnöki hivatal vezetője volt. Ugyancsak itt Kassán lett a vízmesteriskola igazgatója. 1923-tól a műegyetem vízépítést tanszékének professzora. Jelentős érdemei vannak a műegyetem vízépítési laboratóriumának létrehozásában és a modellkísérletek beindításában. Az ő kezdeményezésére indult meg az Alföld talajvízmozgásának rendszeres megfigyelése, a talajvíz kutak hálózatának kiépítése. 1934-ben a műegyetem rektorának is megválasztották. Az MTA 1941-ben választotta rendes tagjai sorába. SPUR István (1857. ? - 1937. jún. 11. Budapest) Műegyetemi tanulmányait 1876-ban Budapesten fejezte be. Még egyetemistaként részt vett HORVÁTH Ignác árvízi méréseiben. Később a gyulai folyammérnöki hivatalhoz került. Az első világháború után a Balaton kormánybiztosa. Gazdasági főtanácsosként vonult nyugalomba. TARNÓTZKY Andor ( 1906. okt. 1 7. Tolna) Vízmesteri oklevelét 1931-ben szerezte meg, de már 1927 óta a vízrajzi szolgálatnál dolgozott. A Vízrajzi Intézetnél feladatához tartozott a vfzsebességmérő szárnyak bemérése, valamint a sebesség- és hordalékmérések lebonyolítása. Közel 40 éven keresztül mérte a magyarországi vizeket. Gyakorlatban szerzett tapasztalatai alapján számos újítással segítette a vízrajzi mérések ügyét. Legismertebb újításai a mérődeszka és a hüvelyes botúszó. TIMON Béla 2 1 7 (1852. jún. 1. Eger - 1934. márc. 14. Eger) Műegyetemi tanulmányait öt éven keresztül Bécsben folytatta, de oklevelét 1896-ban a budapesti műegyetemen kapta meg. Tanulmányainak befejeztével társulati mérnökként 18 évig váltakozva a közép-tiszai és a heves—szolnok—jászvidéki ármentesítő társulatnál volt alkalmazásban. Nevét a Vízrajzi Osztállyal folytatott vitája tette ismertté, később a Tisza-szabályozás kérdésében KVASSAY Jenővel folytatott heves polémiát (1893). 1894-től az egri főkáptalan uradalmi mérnökeként dolgozott. VÁSÁRHELYI Pál 2 04 (1 795. márc. 26., Szepesolaszí - 1846. ápr. 8. Pest) Az Institutum Geometricumban 1816-ban szerzett oklevelet. 1819-től állami szolgálatban a Körösök vízrendszerének felvételében, majd a dunai térképezések munkáiban vett részt, amelynek 1829-ben vezetője lett. 1833-tól SZÉCHENYI mellett a Vaskapu-szabályozási munkákat vezette, 1837-ben az Építési Főigazgatóság első hajózási mérnökévé nevezetek ki. Kiterjedt irodalmi munkássága alapján a Magyar Tudós Társaság 1835-ben levelező, majd 3 év múlva rendes taggá választotta. Székfoglalóját 1840. jún. 1-én ,,A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Bega vizének példájára" címmel tartotta. 1846-ban a Helytartótanács a Tiszavölgyi Társulat kérésére — hajózási felügyelői tisztének megőrzése mellett — a Tisza-szabályozási munkálatok irányításával bízta meg. A társulat közgyűlésén a tervével kapcsolatos vita hevében érte a végzetes szélütés.
