Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Életrajzi jegyzetek
VICZIÁN Ede 2 :5 (1872. márc. 17. Tápiófarmos - 1931. szept. 19. Budapest) A budapesti műegyetemen 1893-ban szerzett mérnöki oklevelet. Ezt követően a szolnoki folyammérnöki hivatalnál, majd a földmívelésügyi minisztérium Vízrajzi Osztályánál kapott beosztást. A történelmi Magyarország iparhidrográfiai viszonyainak feltárásával úttörő munkát végzett, lehetővé téve a vízenergia készletek tervszerű felhasználását. A világháború után a Vízrajzi Osztály vezetőjeként legfőbb szorgalmazója volt a Dunai Vízügyi Műszaki Bizottság (CRED) létrehozásának. (Az egyezmény lehetővé tette a Kárpát-medence államainak, hogy az egymás területét érintő vízimunkálataikat egybehangolhassák.) 1925-től a minisztérium kultúrmérnöki ügyosztályát, majd 1927-től a vízügyi főosztályt vezette, s ebben a beosztásában a hazai vízügyi szolgálat vezetője volt. WEISSMAHR József 2 1 9 (1875. ápr. 1 1. Bécs - 1922. dec. 17. Budapest) A műegyetemet 1898-ban Budapesten végezte el. Fiatal mérnökként ugyanitt tanársegéd, majd 1901-től adjunktus volt. A gyakorlati mérnöki munkával a Vág balparti ármentesítő és belvízszabályozó társulatnál ismerkedett meg 1905-ben. Még ugyanezen évben KOVÁCS-SEBESTENY Aladár műegyetemi professzor vállalati irodájának munkatársaként folytatta mérnöki tevékenységét. 1900—1910 között a vízépítési tanszék nagymarosi vízsebességmérő gyakorlatát vezette. 1908-ban a műegyetem megbízásából a berlini és drezdai vízépítéstani laboratóriumokat tanulmányozta. 1913—1920 között a műegyetem mérnöki karán a „Geodézia elemei" című tantárgy meghívott előadója volt. Az első világháború idején a Gregersen és Huszár tervezőiroda megbízásából a Boszporuszban sebességméréseket végzett, és a Márvány-tenger parti áramlásainak helyét, irányát és sebességét határozta meg. 1919-ben műszaki doktori címet szerzett a „Vízsebességméréseink hibái..." című értekezésével. KOVÁCS-SEBESTENY Aladár nyugalomba vonulása (1921) után megbízást kapott a vízépítési tanszék vezetésére. Tudományos munkássának korai halála vetett véget.
