Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Életrajzi jegyzetek
HUSZÁR Mátyás 2 0 3 (1778. ? Kis-Herestyén - 1843. márc. 10. Nagyvárad) Mérnöki oklevelét 1884-ben a pesti egyetem mérnökképző intézetében (Institutum Geometricum) szerezte meg. Kezdetben uradalmi, majd megyei mérnök, 1815-ben állami szolgálatba lépett és a Maros felmérésénél dolgozott. 1818-ban igazgató mérnökként a Körösök térképezési munkáját irányította. Az itt szerzett tapasztalatait és rátermettségét elismerve bízták meg az 1823-ban elkezdett Duna-mappáció vezetésével. 1829-ben kerületi igazgató mérnökként visszahelyezték Nagyváradra. Képességeit kellőképpen ki nem használva, hátralevő éveit mellőzöttségben élte le. KÓNINGER Gyula 212 (1856, Gyarmat, Győr vm, - 1899. dec. 9. Csepreg) Mérnöki tanulmányait Münchenben végezte, de oklevelét már — mint a Tisza-szabályozásnál működő gyakorló mérnök — idehaza szerezte. Munkásságát állami szolgálatban a komáromi folyammérnöki hivatalnál folytatta. A Tiszánál szerzett tüdőtuberkulózisa miatt 1887-ben kénytelen volt állásától megválnia. 189096 között földmérőként dolgozott, míg a betegség végleg le nem törte. KVASSAY Jenő (1850. júl. 6. Buda - 1919. jan. 6. Budapest) Gépészmérnöki tanulmányait 1874-ben fejezte be a pesti műegyetemen, mezőgazdasági ismereteit a magyaróvári gazdasági akadémián szerezte meg. 1875—76 közötti nyugateurópai tanulmányútján ismerkedett meg a fejlett országok talajjavítási módszereivel. 1879-ben megszervezte a kultúrmérnöki szolgálatot, majd 1890-től a vízügyek teljes körére kiterjedő szervezetnek az országhatáron túl is nagytekintélyű vezetője lett. Jelentős szerepe volt az 1885. XXIII. t.c. — a vízjogi törvény — megalkotásában. Szakirodalmi tevékenységével nagyban hozzájárult a hazai vízügyi tudomány fejlődéséhez. NAGY István 2 06 (7-1848. nov. 5. ?) Az Institutum Geometricumban 1801-ben kapott mérnöki oklevelet. Az 1830-as évek közepétől főleg a Tisza vízrajzi felvételénél dolgozott, de a Dunán és mellékfolyóin végzett vízhozammérési munkák nagy része is az ő nevéhez fűződik. A dunai és tiszai mappáció befejeztével haláláig a Bodrog-szabályozásnál működött osztályvezető-mérnökként. 1847-ben jelent meg egy tanulmánya a Hetilap 129. számában ,.Tiszaszabályozás ügyében egy pár szó K-úrhoz" címmel. NUSS Antal 2 0 8 (? - ?) 1833-ban kapott polgárjogot Pesten. Iparengedélye fizikai, csillagászati és mérnöki eszközök készítésére volt. KRAFT bécsi műszerésszel igen jó személyes viszonyban volt. korábban együtt tanultak a müncheni Érteléé g üzemében. 1845-ben NUSSt már ,,műszergyárnok"-nak nevezték. Műhelye az egyik legfoglalkoztatottabbak közé tartozott a múlt század derekán. A cég működése 1882-ig követhető nyomon. PECH József 2 1 4 (1829. jan. 4. Nagyvárad - 1902. nov. 1 7. Budapest) Mérnöki oklevelét — még mint az Institutum Geometricum egykori növendéke — 1853-ban szerezte meg. Tanulmányainak befejezését követően különböző ármentesítő társulatoknál tevékenykedett. 1861-ben lépett állami szolgálatba a Bega-szabályozási Mérnöki Hivatalnál, amelynek 1873-ban főnöke lett. Az 1879. évi szegedi árvíz után a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumba helyezték át, majd 1886-ban a szegedi árvíz tanulságaként felállított Vízrajzi Osztály megszervezésével bízták meg. Annak volt főnöke csaknem egészen haláláig. PETZELT József 2 0 7 [Josef PETZELT] (1805. ? Weisskirchen, Ausztria - 1850. ? Szentendre) Előbb katonatiszt volt, később az olmützi katonai iskola tanára. 1830-ban szerzett a pesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet. 1841-től ugyanott a gyakorlati mértani tanszék tanáraként az Institutum Geometricum vezetője volt. 1848-ban a magyar kormány által felállított hadi főtanoda aligazgatója lett alezredesi rangban, amiért a szabadságharc leverése után haditörvényszék elé állították és állásától megfosztották.
