Fejér László – Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
leírást ad eljárásáról, és példát is közöl az álló vízben 0,3—4 m/s határok közötti sebességgel vontatott szárny fordulatszámai alapján végzett kiegyenlítő számításról 165 . A műszerállandók meghatározása céljából végzett mérések az alábbi három szakaszban, különböző helyeken történtek. A kéziratban 4 tizedesjegyig megadott.sebességi adatokat csak 2 tizedessel, a 2 tizedes pontossággal megadott időadatokat egész másodpercekre egyszerűsítve közöljük. Sebességtartomány Hasznos vontatási hossz A menetek m/s m szama tartama s A mérések helye 0,26^-0,78 28,0 14 22-88 a budai Császárfürdő 0,57-2,31 50,1 13 36-105 az óbudai hajógyár 2,91-3,94 900 3 223-310 a soroksári Duna-ág Az első csoportbeli mérések helyéül a Császárfürdő erre a célra kibérelt úszómedencéje szolgált, amelynek tápláló vezetékét HORVÁTH professzor a kísérletek idejére befalaztatta, és — nehogy a víz hőmérséklete befolyásolja az eredményt — megvárta a víz lehűlését. A medence felett hosszirányban átvezetett végtelen kötél az egyik oldalon vezető csigán, a másik oldalon hajtókarral forgatható dobon ment át, és a csúszás megakadályozása végett kellően meg volt feszítve (44. ábra). A szárnyat a kötélhez kapcsolódó úszó bádoghenger hordozta. A fordulatjeleket továbbító villanyvezeték a szárny mozgását nem gátolta. A bádoghengerre erősített zászlós rudacska arra szolgált, hogy a medence partján álló észlelők (ugyancsak villamos úton) gombnyomással jelezhessék azt a pillanatot, amikor a szárny a vontatási szakasz kezdő-és végpontján áthalad, vagyis képe az ott felállított távcső egyikének ill. másikának hajszálvonalával egybeesik. Az észlelőktől ill. a szárnytól kiinduló jeleket, valamint egy kronográf félmásodpercenkinti jelzéseit a már említett írógép jegyezte fel és Jlyformán önműködőlég följegyeztetett mindaz,mi a műszer egyenletének felállítása céljából szükséges volt". A műszer útja valójában nagyobb volt 28 m-nél „és pedig annyival, hogy bizton feltehettük, miszerint a szárny sebessége, mikor az első távcső szelvényébe belépett, már állandó volt". A második sebesség-csoportbeli mérésekhez az óbudai hajógyár medencéje kínálkozott alkalmasnak. A vontatást, a szükségképpen hosszabb pálya miatt, az előzőtől eltérő módon kellett megoldani. A szárnyat egy — a csolnakról 2 m-nyire előrenyúló — karra erősítették úgy, hogy kellő mélységben legyen, és a csolnakon helyezték el a regisztráló berendezést az áramforrással együtt. A vontatási szakasz kezdő- és végpontját a medence partján 2-2 kitűzőrúddal rögzített, s a haladás irányára merőleges irányvonal jelezte. Ilyenformán a csolnakban ülő észlelő maga állapíthatta meg a szelvényen való áthaladás pillanatát, amelyet az írógép harmadik karja jegyzett fel. A vontatáshoz a csolnak ellenállása és a megkívánt nagyobb sebesség miatt már erősebb csörlő kellett, és hajtásához több munkásra volt szükség. Együtt is egyenletes erőkifejtésük érdekében a hajtókerék állványra egy csengettyűt szereltek, amelybe a kötéldob kerületén levő, egyenlő távolságokban kiálló szögek a hajtókerék forgatása közben rendre beleütődtek és szabályos időközökben megszólaltatták. A dob kerületén kiálló szögek helyét és számát a kívánt vontatási sebességnek megfelelően esetenkint úgy választották meg, hogy
