Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IX. A századfordulóig terjedő évek munkái (1888-1900)

IX. A századfordulóig terjedő évek munkái (1888—1900) Még 1884-ben történt, hogy Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter Békéscsaba Gazdasági Egyesületéhez intézett leiratában a községben uralkodó nagy halandóság oka iránt érdeklődött. A község erre, hogy változtasson a rossz egészségügyi viszonyokon, artézi kút iétesítését határozta el. A munkát Gold János vállalta, aki a Kossuth téren 1885—1888 között 219 m-ig fúrt le, de nem ért el eredményt. A fúrást ekkor Zsigmondy folytatta és 1890-ben fejezte be [63]. 1889-ben Szarvason kezdett újabb munkát, miután a község elöljárósága a szerződéskötés után a piac-téren, a római katolikus templom közelében kijelölte a kút helyét [63]. Zsigmondy a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet út-, vasút és hídépítési szakosztályának 1889. február 10-i ülésén „A magyar északkeleti vasutak hídjainak építéséről" címmel tartott előadást. Az 1889. évben az alábbi kutak készültek el: Október 10-én fejeződött be Törökszentmiklóson, a piac-téren mélyített kút 411,38 m mélységben. A kút a 190 mm átmérőjű béléscsövön át naponta 160.530 liter 27,5 eC-os szabadkifolyásos vizet adott. Kút készült továbbá Debrecenben, Drág-Csékén, Lajosmizsén, Mórott, Orkényesen és elkezdődött Mezőtúron, a városháza melletti téren, egy új kút fúrása [50 j. Mielőtt a kilencvenes évek munkáinak ismertetésére rátérnénk, érdemesnek látszik néhány szóban Zsigmondy fúrási eljárásával foglalkozni. Zsigmondy Béla minden helyen a hagyományos módon, szabadon eső vésővel, nagy átmérővel fúrt. Szerszámaival — a magaszerkesztette, már említett rudazatkapcsoló, állítható csavar, szabadonejtő készülék, rudazat, ezek kiemelésére és beengedésére szolgáló emelőmű, valamint az acél-fúrókötél — ,,A pesti Zsigmondy Béla fúrószerszámai" (•Bohrgeräte von B. Zsigmondy in Budapest) cím alatt Th. Tecklenburg ismertetett meg bennünket „Handbuch der Tiefbohrkunde" című könyvének V. kötetében [84] (27. kép). Zsigmondy Béla érdeme, hogy az 500 m mélységen túl fölmerült nehézségek az általa első ízben alkalmazott sodronykötél, és a tervei szerint kialakított fúróeszközök segítségével áthidalhatók lettek. A szabadonejtő készülékhez szükséges fatornyot minden esetben egyedileg építették fel. A lyukat nagy átmérővel, szakaszos talajkiemeléssei, száraz eljárással fúrta, a fúrólyukat a helyszínen összeállított, visszanyerhető szegecselt vascsövekkel bélelte, és befejezésül vörösfenyő béléscsövet alkalmazott. Munkájának alapvonása volt a pontosság és az alaposság, ami mind a személyek és a felhasznált anyagok megválasztásában, mind a munka beosztásában és folyamatos ellenőrzésében minden alkalommal megmutatkozott. Zsigmondy nemcsak a fúrókat, hanem