Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

IX. A századfordulóig terjedő évek munkái (1888-1900)

a rudazatokat, béléscsöveket is megszámozta úgy, hogy amíg lehetséges volt, mindig ugyanazon elemek csatlakoztak egymáshoz. Minden szerszámról naplót vezetett. A naplóban fúrásról fúrásra követni lehetett a szerszámok állapotát, a változásokat és észrevételeket, ez a nyilvántartás tehát minősítés jellegű kimutatást jelentett a fúrószemélyzetnek. Zsigmondy Béla megmérette a béléscsövek kerületét, hogy ellenőrizze átmérőjüket és a súlyuk mérésével ellenőrizte a falvastagságot. A falvastagság egyenetlenségét műszerrel mérte. Felismerte, hogy a biztonságos és zavartalan munkamenet szempontjából milyen fontos ez a pontosság, milyen jó nevelő hatással van a fúrási személyzetre, és hogy a lelkiismeretesség, pontosság a fúrási munka döntő tényezője [85]. A gyakorlatban igen nagy gondot fordított a fúrási naplóra, illetve a munkálatok pontos leírására. Erről a már említett III. Vándorgyűlésen a következőket mondotta: „Állítom, hogy a szabályos naplóvezetésnek igen nagy a jelentősége. Fel kell jegyezni nemcsak a munka főbb mozzanatait, hanem a mellékkörülményeket is, pl. a kiépítések számát, azt, hogy milyen gyakran emelek ki a kanalat stb. Ezeknek éppúgy ki kell tűnniük a feljegyzésekből, mint a fúrás minden más adatának, vagy a bekövetkezett műszaki baleseteknek és megszüntetésük módjának. Minden természetesen nem lehet benne a fúrási naplóban, mely csak általános képet ad a munka előrehaladásáról. Rajta kívül egy másik naplót is kell vezetni, amely mindent részletesen tartalmaz. Vezetése nagyon kevés munkát ad. Az én munkatársaim — akiket menet közben neveltem magamnak, és akik nagyon gyakran nálam tanultak meg írni és olvasni — nemcsak a fúrási naplót és a pénztárkönyvet vezetik, hanem részletes napijelentést is készítenek, amelyben egy nap eseménye sokszor 1-2 oldalt is elfoglal". „A múlt évben Galíciában azt tapasztaltam, hogy a fúrási adatok feljegyzését majdnem mindenütt a minimumra szorítják. Sehol nem találtam szabályos fúrási naplót, kevés gondot fordítanak rá. Többnyire csak az a fontos, hogy a fúrást minél előbb befejezzék, minden egyéb mellékes. Van ugyan ez alól kivétel, de nagyobb részt így van" [82]. Zsigmondy az általa létesített kutak esetében figyelemmel volt rá, hogy a fúrólyukhoz később pl. tisztítás végett, anélkül lehessen hozzáférni, hogy a felépítményt (medencét) el kelljen bontani. A kútfej lépcsővel és záróajtóval ellátott aknában volt, amelytői kb. 5-7 m-re épült a díszkút (21. kép) [54]. Zsigmondy munkáinak tagadhatatlan hátránya a lassúság és a nagy költség volt. Mikor a hódmezővásárhelyi Bauer-féle gőzmalomban a vízigény növekedése következtében egy kút fúrása vált szükségessé, a Zsigmondytól kért ajánlatot Bauer Sándor túlságo san drágának tartotta. „Megtanulta" a kútfúrás tudományát, és a malomtelepen maga készített egy 334 m mély, fabéléscső nélküli, kis átmérőjű (70—100 mm) kutat, mely 170 l/min. 17 °C-os kifolyó vizet adott. A kút vízöblítéses — azaz jobb öblítéses — fúrási eljárással, és egyben a 28. képen látható bővítő fúróként is működő szárnyas fúró alkalmazásával készült. Bauer eljárása mind a kút készítési ideje, mind költsége szempontjából előnyösebb volt, mint Zsigmondy száraz fúrási eljárása. A Bauer-malmi fúrás hat hét alatt 3 ezer pengő forintért készült el, a Zsigmondy-féle árajánlat összegének egyötödéért. Ez a fúrás indította el az országos hírűvé vált hódmezővásárhelyi, és általában az alföldi kútfúró dinasztiák kialakulását. A kútfúrás értelmes és vállalkozó szellemű kisemberek kezén csakhamar