Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

III. Az útkeresés ideje

Az útkeresés ideje „1866-ig Harkány thermal forrásának megfúrásáig, illetve Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a mélyfúrás terén elért nagy sikeréig, Magyarországon mélyfúrásról szó sem volt. Harkány előtt kútfúrások itt-ott ugyan megkíséreltettek, vezetőik azonban csak nagy ritkán voltak egyebek, mint egyszerű kútmesterek" írta 1890-ben Litschauer Lajos [20]. Ez valószínűleg így is volt, Zsigmondy működésének kezdete előtt elsőként az alábbi artézi kutak létesültek: 1825 Ugod (Fejér m.) 14 m 1831-32 Székesfehérvár (4 kút) 51-56 m 1832 Csór (Fejér m.) 34,97 m 1833 Budapest, Alkotás utca, a „Teremtéshez" nevű ház kútja 150 m 1840-50 Debrecen (11 kút) 41,6-96,39 m. Ebből az időből meg kell emlékezni, id. Derczeni Dercsényi János* kir. tanácsosról, aki 1836-ban „Az artézi kutakról, honunkra alkalmaztatva" címmel — adataink tanúsága szerint elsőként írt magyar nyelven a vízkútfúrásról [21]. Külön foglalkozik az új kutak készítésével és a már készen levő, víz nélkül való kútban való továbbfúrással. Bécsi minta szerint a fúrási eszközök magyarázatát is adja, sőt ismerteti Bruckmann eljárását és mellékeli a fúráshoz szükséges eszközök rajzát [13]. * Id. Derczeni Dercsényi János (1755—1837) zempléni földbirtokos, Bécsben tanult főorvos, utóbb állásáról leköszönve mineralógiával foglalkozott és bányavállalkozó lett. Főleg mint borászati szakíró vált ismeretessé.