Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
4. A vízgazdálkodás új súlyponti feladata — a vízellátás-csatornázás
szerú vízminőség-vizsgáló laboratórium. — A szervezet munkája a szennyvíztisztító művek fokozott elenőrzésére, a különféle szükségletek (vízellátás, öntözés stb.) fedezésére szolgáló felszíni- és rétegvízvizsgálatokra egyaránt kiterjed. 4.4 ÁSVÁNY-, GYÓGY- ÉS HÉVIZEK — FÜRDŐK ÉS GEOTERMIKUS ENERGIAHASZNOSÍTÁS 150 153 Nem tartozik ugyan szorosan a vízellátás hagyományos fogalomkörébe, de a terjedő, lassan általánossá váló gyakorlatnak megfelelően mi is itt tárgyaljuk a (komplex) vízgazdálkodás — címben jelzett — új, részben még csak kialakulóban levő feladatkörét. (Annál is inkább, mert a gyakorlatban — a tényleges összefüggéseket is tükrözve — a fürdők nagy része máris a vízművállalat(ok) kezelésében van). A Közép-Tiszavidék, az Alföld azonos geológiai adottságú területeihez hasonlóan, ugyancsak igen gazdag ásvány-, gyógy- és főleg termálvizekben. Népgazdaságunk e felbecsülhetetlen értékű kincse, Alkotmányunk értelmében, az államosítás óta az egész nép tulajdona. Hasznosítása azonban még távolról sincs arányban e vagyon értékével, a benne rejlő lehetőségekkel és talán, — főleg ami propagálását: hírét, közismertségét illeti, — elmarad a másutt már elért színvonaltól is. Pedig az erre irányuló kezdeményezésnek nálunk is nagy és szép múltja van. Területünk első hévízfeltárását még Zsigmondy Béla végezte a mélyfúrások hőskorában, 1887—1889-ben Törökszentmiklóson. Később országos hírűvé vált Tiszajenő—Jászkarajenő keserűvíz termelő üzeme, a közkedvelt, glaubersós Mira-víz szállítója, melyet 1922-ben létesítettek. (Termelése, sajnos, a talajvízjárás szerint erősen változik.) Értékes gyógyfürdő volt a tiszasülyi Kolop-fürdő, mely csak kedvezőtlen fekvése, megközelíthetetlensége miatt szűnt meg. Gyógyhatású rádiumos iszapját ma a fővárosi gyógyfürdők és újabban a szolnoki Tisza-szálló gyógyfürdője részeié termelik ki. Távoli fekvésük miatt mind ez ideig nincsenek megfelelően kihasználva Karcag-Berekfürdő (1928—1930), valamint Tiszaörs és Cserkeszőllő (1943) ugyancsak már régen feltárt gyógyvizei. Pedig az utóbbi 7,5 mg/liter jódtartalmával az ország legdúsabb jódos gyógyvize. A Vízgazdálkodási Keretterv — többször hivatkozott — 1960. évi katasztere szerint Szolnok megyének 18 (a 40 C°-nál melegebb vizű) hévíz kútja volt, s közülük 15-nek a hőmérséklete 50 C°-nál is magasabb, vízhozamuk pedig több mint napi 20 000 m 3 . Zömüket a területen végzett szénhidrogénkutatás során fúrták. 150 Ez a kimutatás ma már erősen túlhaladottnak tekinthető: a terület vízkincse és energiaforrása azóta, az új feltárások révén, jelentősen megnövekedett. Ésszerű és gazdaságos hasznosítása azonban, valójában, még ma is megoldásra vár. Életrevaló elgondolásokban, jelentős kezdeményezésekben ugyan nincs hiány, sőt erre vonatkozóan már számos, minden igényt kielégítő, részletes terv is készült — megvalósításuk elodázása azonban évente sokmillió forint veszteséget jelent a népgazdaságnak — és a terület lakosságánaK is.
