Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

4. A vízgazdálkodás új súlyponti feladata — a vízellátás-csatornázás

Viszonylag jelentős eredményekről számolhatunk be a fürdők vízhasznosítása terén, éspedig főleg a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat által üzemeltetett hat állandó és négy idényjellegű fürdővel kapcsolatban. Látogatottságuk a IV. ötéves terv során meghaladta az évi 800 000 főt (I), a fürdővíz-felhasználás pedig 6,726 000 m

3-re rúgott.

151 A terület két legismertebb és legkeresettebb, de sajnos távoli, fürdőhelye Cserkeszöllő és Karcag—Berekfürdő, jól példázza a jelenlegi hasznosítás korlátait is.

152 Cserkeszöllő 1949-ben üzembe állított kútjának — 83 C° hőfokú és napi 300—400 m

3nyi gyógyvizét a fokozatosan kiépülő fürdőtelep ma már több gyógymedencével és egy úszómedencével — csupán idényjelleggel hasznosítja. Téli időben a vizet (a jódos gyógyvizet) összesen 1000 m

2 alapterületű üvegházak fűtésére használják. Bár a telep fekvése viszonylag igen kedvező — hiszen a nemzetközi átmenőforgalomra kiépített 44-es útvonalon, Tiszaküit és Kunszentmárton között, fekszik — teljesen készületlen a növekvő (és főleg: növelhető) forgalomra. Szállodai, üdülő és vendéglátóipari kapacitás éppúgy elégtelen, sőt szegényes, mint ahogy a fürdő maga is szűk. Az 1950-es évekből való, provizórikus, sőt szükségmegoldás jellegű építményei rég elavultak s az igényesebb külföldi közönség számára elfogadhatatlanok. A nyári csúcsforgalom zsúfoltsága aligha vonzza, hanem inkább riasztja az átutazókat. Karcag—Berekfürdő két kútjának napi 2500 m

3 víztömege bőségesen ellátja a gyógymedencéket, a strand- és tisztasági fürdőket. Ennek ellenére ugyancsak idényjelleggel üzemel és inkább csak a helyi igények kielégítésére szolgál. Télidőben a vízhozamnak csak eg/ töredékét hasznosítják (napi 600 m

3-t) : üvegházat és csibenevelőt fűtenek vele. A vízzel feltörő jelentős mennyiségű földgázt — napi 3500 m

3-t — az üveggyár használja fel. Mindkét fürdő részére már korábban elkészült a korszerű fejlesztés terve — Kisújszállás, Kunhegyes, Jászapáti, Jászberény, valamint Tiszafüred és a megyén kívüli Cegléd fürdőinek (fejlesztési) tervével együtt. Rajtuk kívül még Törökszentmiklós és főleg Tiszaföldvár bőhozamú és igen melegvizű kútjának hasznosítása érdemel különleges figyelmet, hiszen az utóbbi 71 C°-os, 3000 liter/ percnyi vizének hőegyenértéke — nem kevesebb, mint évi 4000 vagon szén . .. A területünkön rendelkezésre álló mélységbeli vízkincs korszerű hasznosításához vezető úton Szolnok jutott a legmesszebbre: a Tisza Szálló fürdője — a gyógyászati kezelés, a Damjanich Uszoda — a sport, és Tiszaliget Strandfürdője — az üdülés céljait szolgálja és egyre nagyobb látogatottságnak, népszerűségnek örvend. Az első még 1928-ban létesült, de gyógyfürdő jellegét csak újabban sikerült érvényre juttatni. Ennek megfelelően a tisztasági fürdőként való használata fokozatosan csökken és előtérbe került a súlyfürdő, gyógytorna, gyógymasszázs, fizikoterápia és egyéb gyógyászati célú kezelés, illetve szolgáltatás. A Damjanich Uszoda az úszó- és vízilabda-sport fellendülése — és ami mind ennek az alapja: az úszásoktatás — számára biztosított kitűnő lehetőségeket. De egyre nagyobb mértékben használja a város egész lakossága is. A Tiszaligeti Strandfürdő, jóllehet csak idényjelleggel üzemel, Tiszaliget — Szolnok Margit-szigete — egészséges és kulturált környezetében növekvő tömegek számára biztosít pihenést, kikapcsolódást és felfrissülést. Legújabban Tiszaligeten szauna-fürdő is működik.

1

'

3 Mindezt a Városi Tanácsnak — a Vízgazdálkodási Kerettervvel és a megyei regionális fejlesztési tervvel összhangban álló — nagyvonalú, előrelátó és körültekintő városfejlesztési programja tette lehetővé. E program a fürdőket nem egyszerű vállalati beruházásokként kezelte, hanem létesítésüket szociális és közegészségügyi szolgáltatásnak, sőt várospolitikai feladatnak te-