Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
4. A vízgazdálkodás új súlyponti feladata — a vízellátás-csatornázás
funkciók révén: Tiszafüred a megye északi részén középfokú, Abádszalok és a déli részen Tiszaföldvár—Martfű részleges középfokú regionális központtá válik. Szemmel látható tehát, hogy napjainkban az urbanizálódás, iparfejlődés alapjait, előfeltételét jelentő vízellátás-vízbeszerzés vette át az utak és vasutak korábbi, XVIII—XIX. századi településfejlesztő szerepét és ennek megfelelően jelentős arány-eltolódásokat okoz egyegy terület gazdasági és települési viszonyainak alakulásában, fejlődésében. Az egyes települések számára így kialakuló hátrányos helyzet csökkentésére, kiegyenlítésére (és az áttelepüléssel járó népgazdasági terhek mérséklésére hivatottak a regionális vízművek — esetünkben pedig a területünkön létesítendő „Középtiszavidéki Regionális Vízellátási Rendszer", amelynek terve napjainkban készül. Távlatilag pedig még magasabb szinten oldja meg ezt a feladatot a reginális vízművek országos rendszere . . . A vízellátás fejlődésének bemutatása és a fejlesztés további — reális és megalapozott — perspektíváinak felvázolása után beszélnünk kell a csatornázás helyzetéről, fejlesztésének gondjairól és további nehézségeiről is. Bár szintje nem éri el az országos átlagot, ezt ugyanazok az általános és tipikus okok magyarázzák, mint amelyekkel másutt is találkozunk. A lakosság ébredező igénye és áldozatkészsége is elsősorban a vízellátás biztosítására irányult: erre használta fel mind saját erőforrásait, mind az állami támogatást. Ez persze érthető, hiszen a csatornázás lényegesen költségesebb beruházás, szükségessége pedig kevésbé kézzel fogható és sürgető. Ráadásul a feladat megoldása területünk síksági jellegű, laza beépítettségű és a vízfolyásoktól (a szennyvízbefogadóktól) távol eső mezővárosai esetében — különösen költséges. Területünk csatornázottságának különösen kedvezőtlen aránya éppen arra vezethető vissza, hogy a legtöbb ilyen mezőváros és település éppen a KözépTiszavidéken található.* 139 A vázolt műszaki-természetföldrajzi** és az ezzel járó pénzügyi nehézségekre vezethető vissza, hogy a településfejlesztési tervek területünk 99 településéből csak hét város és további 17 egyéb település csatornázásának a kiépítését határozták meg. A fennmaradó 75 település (!) csatornázására még tervszinten sem történt semmiféle előkészület. Ez pedig, sajnos, már most eleve kétségessé teszi az 1985-re országosan előirányzott csatornázási szint, a 60%-°s csatornaellátás, elérését, sőt megközelítését is... 4.2.1. Szolnok vízellátásának és csatornázásának fejlődése — 1945 óta A vízmű újjáépítése, mint legtöbb városunkban, Szolnokon is egybefonódott a fejlesztés és korszerűsítés munkájával. Az 1946-os csúcsidény vízellátási zavarainak hatására ugyanis már a hároméves terv kezdetén, 1947ben, három új gyorsszűrőt állítottak üzembe az egyik korábbi lassúszűrő helyén. Építését a vízmű házi kezelésben végezte s igen jó eredményeket ért el vele. Az I. ötéves tervvel megindult városfejlesztés tűzte napirendre a vízmű több ütemben megvalósított fejlesztését: teljesítményének nagyarányú növelését. 141 — 141/a Az első szakasz (1950—1957) három új gyorsszűrő építésével kezdődött, ami lehetővé tette a régi lassúszűrők fokozatos kikapcsolását és a víztisztítás technológiájának fejlesztését. * A nehézségekre és a kérdés fontosságára jellemző, hogy a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, a Vízépítészeti Szakosztály javaslatára már a múlt század végén pályázatot írt ki a „síkvidéki városaink csatornázási problémái"-nak megoldására. 110 ** Itt ismét utalnunk kell arra, hogy ezek az adottságok nem egészen természeti adottságok. Településeink jelentős részét a szabályozási munkálatok fosztották meg az élővízfolyásoktól: a kun városok egész sorát a Mirhó-Kakat és Törökszentmiklóst a Tinóka-ér vizétől.
