Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

4. A vízgazdálkodás új súlyponti feladata — a vízellátás-csatornázás

Egyidejűleg új, korszerű nagy teljesítményű egységekkel cserélték ki a vízmű gépeit is. Mindennek eredményeként a vízmű napi teljesítménye 14 000 m

3-re nőtt. Fejlesztették a vezetékhálózatot is, főleg a külterületek ellátása érdekében, mintegy 22 km-rel. (Ekkor állították helyre véglegesen a háború alatt megrongálódott 600 m

3-es régi víztornyot is.) A második szakaszban, a város gyors fejlődésével párhuzamosan, a szűrőkapacitás további növelésével, valamint új fővezeték, új 2000 m

3-es víztorony és egy 1000 m

3-es térszinti tározómedence építésével a vízmű víztermelő kapacitását napi 24 000 m

3-re növelték. A fejlesztés kiterjedt a gépi berendezések felújításának folytatására és a hálózat további bővítésére is.

142 A vízvezetékhálózat az első szakaszban évi 4,8 km-rel, a másodikban évi 6,5 km-rel bővült és napjainkra 161 km hosszúságot ért el. A további fejlesztés során meg kellett kezdeni, főleg a szűk keresztmetszetük miatt elavult, régi vezetékek kicserélését is. (Az első kiépítés idejéből fennmaradt 26 km (14%), a II. Világháború előtti időből pedig 49,1 km (30%) származott. A város fejlődési ütemének további fokozódásával a vízigények is rohamosan nőttek: 1972-re a termelési kapacitást kereken napi 30 000 m

3-re kellett emelni. Ez azt jelentette, hogy az 1938-ban mindössze 1 300 000 m

3nyi szolgáltatás évi 9—9,5 millió m

3-re nőtt. 47. ábra. A Karcagi Városi Vízmű víztornya