Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.1 A Tiszavölgy ősi ártéri gazdálkodása a korai középkorban (896—1242-ig)
' W '""" •"' "" • ' ••• ..... ' IIÏÏI " : " l'fcU -.JUt 18. ábra. Kisköre és környéke — fokokkal, erekkel és halastavakkal a XVIII. században (Litzner János és Sándor Jozsei 1776. évi hajózási térképén) „Numi Taron az ember oktatója megtanította őt a vadászatra és a halászatra, sőt meg is teremttette vele a vadat és a halat. . ." (vagyis megtanította őt azok tenyésztésére) ... A továbbiakban azután elmondja ez a rege, hogy milyen halászatra is tanította meg az embert, vagyis finnugor őseinket, a „Nagy Tanító"? És ezek az eszközök és módszerek bizony nagyon is ismerősek: a középkori okleveleinkben leggyakrabban leírt rekesztő halászatnak („clausura", ,, captura", „laqueus", stb.) az eszközei és módszerei. „Mesterszavai", melyek latinra gyakran lefordíthatatlanok — az elmaradhatatlan „vulgo", „wulgariter" megjegyzéssel — az 1055-ös tihanyi alapítólevéltől kezdve előfordulnak s legrégibb nyelvemlékeink közé tartoznak: „vész", „weisze", „csege", „fok" s. i. t. Vagyis azokról az ősi eszközökről és módszerekről van szó, amelyek — a természeti adottságok alapján és a történeti körülmények miatt — a legtovább éppen a magyar halászatban őrizték meg vezető szerepüket, s amelyekkel a Tisza- (és a Duna-) völgy népe szinte századunk elejéig gyakorolta a halászatot! Éspedig — idézve tovább a regét —: „ ... rátanítja, hogy nyáron a folyó torkolatát, a tó kifolyását czégével és vészléssel rekessze el, hogy varsát kössön, amelybe a hal maga megyén belé ... Télen a kis és nagy folyót téli vejszével kösse át, amelybe a hal magától téved belé..." és így tovább.
