Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

2. Szolnok - 2.2 A város és a vár vízügyi múltjából

folyt az akkori város területén s a Tiszába torkollott; az utóbbi a jelenlegi hajóállomás környékén, az előbbi a Verseghy Ferenc gimnázium táján. (Ez volt a török időkben ábrázolt város vizesárkának nyomvonala.) A két árok tiszai torkolata felett és a várost átszelő Debrecen—budai útvonal metszésében egy-egy híd is látható. Mindkét vizesárok a Zagyva kiöntéseiből kaphatta vizét a városi és külterületi „Tófenék" lapályán keresztül. (A „külső várat" — a várost — védő vizesárok közvetlen összeköttetésben is állott a Zagyvával.) Litzner térképe az akkor még valószínűleg ép állapotban levő várfakrk és katonai építmények pontos rajzának tekinthető. (Mérete: 1" = 200° kb. 1 : 14 500) Sándor József a Tisza Heves megyei szakaszának vízrajzi felvételével kapcsolatban mérte fel a várost és környékét, a szandai mocsáron át vezető vámút töltésével és ártéri hídjaival. Kisméretű rajzában 6 építményt jelez a várban. A sarokbástyák szögletesek. Mindkét térképen a várfalak előtt jól látható a vízig terjedő előtér sávja is. A szolnoki vár alaprajzának és méreteinek „rekonstrukciója" A hazai levéltárakban nem ismeretes hiteles váralaprajz s így azt csak egyéb célú felmérésekből rekonstruálhattuk, s ezek alapján következtethetünk méreteire s az építéséhez szükséges anyag és munka mennyiségére is. E rekonstrukció során elsősorban Litzner János 1787. évi s a Zagyva torkolatát híven ábrázoló folyami térképére és város-alaprajzára, valamint Markmüller József megyei mérnök hiteles városi határtérképére támaszkodtunk. Litzner felvétele még a viszonylag ép várfalakat, míg Markmüller lapja már a lerombolt vár pusztuló romjainak a körvonalait tünteti fel. Bár mindkettő viszonylag kis méretű (Litzner lapja 1 :14 500-as, Markmülleré pedig éppen kétszeres, 1 : 7250-es méretarányú), a fenti különbségek melletti egyezésük is megbízhatóságuk mellett tanúskodik. A mai helyzettel való összehasonlítás és a részletes értékelés érdekében a vár Markmüller-féle térképről lemért körvonalait beszerkesztettük a vár területének mai állapotát feltüntető 1 : 2000-es méretű helyszínrajzba. (Figyelembe véve természetesen a méretarányok, valamint a mágneses és a csillagászati É-i irányok különbségéből származó eltéréseket is!) Az így szerkesztett „történeti térkép", valamint a régi leírások ennek segítségével értelmezett szövege érdekes adatokat szolgáltat s eddig nem ismert összefüggéseket tár fel. A helyszínrajzok alapján a várfalak hossza bástyacsúcstól bástyacsúcsig mérve: (A mutatkozó eltérést elsősorban a sarokbástyák látható, nagymértékű pusztulása — elmosódása — és kisebb mértékben a térképek méretarányából eredő pontatlanság indokolja. Egy későbbi, 1882-ből származó helyszínrajzon (OL. S 11. No 1519.) a várfalak kerülete 1165 m.) A legmegbízhatóbb értéknek Litzner rajzának adatai tekinthetők. A várat körülvevő vizesárkot, mint tudjuk 1550. szeptember havában, tehát ősszel, kisvíz idején kezdték ásni, s így azt a mai —1,0, —2,0 m-es vízállásnak megfelelő mélységig emelhették ki. Ez azt jelenti, hogy közepes (4,0—5,0 m) vízállásnál az árokban már 6,0—7,0 m-es víz volt, a mai „0" víz (79,5 m A. f.) alatti vízállásnál azonban már nem nyújtott biztonságot, mert lábolhatóvá vált. Nincs adatunk arra, hogy a várárok kellő vízmélységét kisvizek idejére mi módon biztosították, de a korabeli műszaki ismeretek birtokában megtalálhatták a megfelelő megoldást. (A Zagyva torkolatában épült vízimalomnál pl. cölöpsoros keresztgáttal szűkítették meg Délen (Tisza mellett) Keleten Északon Nyugaton Várfal (Régi Új Új kerület Zagyva-ág mellett) összesen Litzner szerint Markmüller szerint 406 m 390 m 380 m 182 m 250 m 1223 m 322 m 168 m 230 m 1110 m