Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
2. Szolnok - 2.2 A város és a vár vízügyi múltjából
a medret és duzzasztották fel a víz szintjét, amint az a vár 1552. évi ostromát ábrázoló (1602-ből való) metszeten is látható.) A vár K-i és D-i falát a Tisza és Zagyva árvize 1735-ben alámosta. A megcsúszott, valamint a helyreállított és partbiztosítással megerősített várfal keresztmetszetéről érdekes méretadatokat közlő rajz került elő a bécsi Kriegsarchívból.* Mint ismeretes a vár átlagos terepmagassága 89,00 m A. f. Ebből kiindulva a következő magassági adatokat kapjuk: a várfal koronája 91,00 (magassága a belső terephez viszonyítva 2,0 m), az árvízszint magassága 84,68 m A. f. (a mai vízmércén: -f-5,20 m), az alámosás mélysége 80,57 m A. f. Az 1735. máj. 25.—szept. 29. között beépített karózott (partvédő) rőzsegát 3,5 öl széles és 1,0 öl magas. A fenti méretek .valamint a hadászati-műszaki követelmények alapján a várfalba beépített földmennyiséget minimálisan 100 000 m 3-re becsülhetjük. A szükséges földet a 800— 820 m hosszú, változó szélességű, háromoldali vizesárokból 9—10 m mélységből kellett kiemelni.** (Bizonyos azonban, hogy az É-i és Ny-i várfalak erősebbek voltak, mint ahogy az itteni várárok szélessége is másfélszerese a védettebb K-i oldalinak.) A vizesárkon kívül a vár védelmét szolgálták a környező területek vizes lapályai is: a mocsaras, nádas Millér-lapos, a szandai és alcsi hullámterek, és a Zagyva és Tisza jobb parti erek 84,5—85,0 m A. f. átlagos szintű széles völgyei és lapályai. E területeket a régi 6,0—6,50 m-es magasságú árvizek mintegy 1,5—2,0 m-es vízréteggel borították el. A vár belső területének terepszintje ma 89,00—89,50—90,00 m között váltakozik. Mivel a régi árvizek 6,00—6,50 m-es vízállásának a mai vízmércén 85,50—86,00 m A. f. felel meg, a vár területének árvíz feletti biztonsága 3,00—3,50—4,00 m volt. (A belváros területének szintje 87,00—90,00 m A. f. között váltakozik; a legmagasabb a Tisza-parti vonulat, a Zagyvától a jelenlegi Ságvári körút DNy-i végéig.) A vár északi és nyugati oldalán kiásott új Zagyva-meder hossza mintegy 430—450 m, átlagos szélessége 29—30 m, a leásás mélysége pedig, az előző adatok alapján, 9—10 m lehetett. A palánkvár építésénél a tekintélyes méretű földmunkához hasonló feladatot jelenthetett a zárt cölöpsorból álló palánkfalhoz szükséges faanyag beszerzése, szállítása, valamint a kettős cölöpsor beállítása és összekapcsolása. Az 1552-ben elfoglalt várat a török utóbb, saját céljainak megfelelően felújította és megerősítette: a későbbi XVI—XVII. századi feljegyzések Szolnokot a törökök egyik legerősebb váraként emlegetik. A XVII. században Behram Dimiski — egyebek között — azt mondja, hogy Szolnoknak „3600 oszlopon álló erődítménye van". A vár palánkfalaiba tehát összesen 3600 db •— mintegy 16 m hosszú — tölgyfa oszlopot építettek be. A várfalak hosszát az előzőekben mintegy 1223 fm-re becsültük. Ha 40 cm átmérőjű oszlopokat tételezünk fel, akkor a külső cölöpsorhoz mintegy 3000 db oszlopra volt szükség. A belső cölöpsorhoz és az összekapcsoláshoz elegendő lehetett e mennyiség 1 /s része, tehát mintegy 600 db. A becsült szám tehát egyezik az egykorú tudósítás adataival. A szükséges fanyag méreteiről világos képet annak m 3-ben meghatározott mennyisége ad: a felhasznált fa mennyiségét a cölöpméretek alapján 10 000 m 3-re becsülhetjük. A XVI 11 /XIX. század fordulójának helyzetét rögzítő Markmüller-féle 1819. évi felmérés és a mai állapotot feltüntető térképek egybeszerkesztéséből ki* Kaposvári Gyula gyűjtéséből. ** A Salm Miklós főhadparancsnok és Dobó István egri várparancsnok irányításával 1550-ben végzett erődítési munkák idején a Tisza partján Abád és Roff körül mintegy 10 000 fős sereg állomásozott, hogy az építkezést a török esetleges támadása ellen biztosítsa.
