Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
2. Szolnok - 2.2 A város és a vár vízügyi múltjából
Szolnok váráról és a városról — a XVI. és XVII. századi stratégiai jelentőségének megfelelően — sok értékes látképi ábrázolás maradt fenn.* E látképek lényegében azonos módon ábrázolják a várat körülölelő Zagyva torkolati szakaszát, valamint a Zagyva és Tisza partján elterülő várost. E vár és városképek azonban még rrem mérnöki felvételek, hanem közvetlen szemlélet vagy gyakran leírások alapján készültek. A legismertebb G. Houfnaglius 1617-ből származó színes ábrázolása.** A kép — bár torzított arányokkal — jól szemlélteti a várat fontosabb épületeivel (pl. fürdőjével), az azt körülvevő vizesárkok helyzetét, a keleti oldalon levő szigettel, hídjaival, vakrmint a város körüli vizesárkot és városfalat is. Látható az állandó tiszai cölöphíd is, amelyet a törökök a vár elfoglalása után magyar munkaerővel már 1562-ben megépítettek. E térkép francia nyelvű leírása szerint: „az összes várak és erődök közül, melyeket a törökök ma Magyarországon kezükben tartanak, egy sincs erősebb és kényelmesebb Szolnoknál". Szolnok várát a török uralom alól 1685-ben szabadították fel a császári seregek. Az átkelőhely védelmét ellátó vár utóbb a magyar oldalon is fontos szerepet töltött be a végvárak rendszerében. Ezért volt a császári (német) helyőrség mellett nemzeti katonasága (,, militia nationalis") is. A Rákóczi-szabadságharc idején különösen megnőtt az átkelőhely jelentősége, ami csak meghosszabbította Szolnok ,,katonavárosi" szerepét — és lakóinak szenvedését.*** A vár történetének leírásából ismeretes, hogy Rákóczi Ferenc 1710-ben „a pusztán álló Szolnok várát teljesen rendbehozatta, 4 kerek (?) bástyával." Továbbá, hogy a vár „III. Károly és Mária Terézia uralkodók alatt védő állapotban tartatott, őrséggel, kapuval, felvonó híddal." A szigeten épült várnak három kapuja volt: keletre a régi Zagyva-ág hídján át vezetett az út, nyugati irányba az új Zagyva-ág hídján közlekedtek a várossal és távolabb, Buda vagy északra — Hatvan felé, a harmadik kapu a „vízikapu" volt, amely a tiszai oldalon biztosította az összeköttetést a vízijárművekkel érkező vagy induló szállítmányok számára, és nyilvánvalóan ezen át szállították a szükséges ivóvizet is. Feljegyzésekből ismeretes, hogy a vár és város lakói a folyókból szerezték be ivóvizüket, mivel a zsúfolt település talajvize ihatatlan volt. A várban azonban ostrom esetére kutat is építettek. Ez lehet az a török „díszkút", amelyet a vár lerombolása során pusztítottak el, tömtek be; régészeti félórása még nem történt meg. Szolnok váráról és a városról a XVIII. század közepétől már pontos, mérnöki felvételek is készültek, amelyek jó tájékoztatást adnak a vár és a város építményeinek elhelyezkedéséről, a Zagyva-torkolat helyzetéről és a várost északról, nyugatról övező vizesárokról, valamint a Tisza hídjához vezető utakról. A mérnöki felvételek között elsőnek említhetjük Mikoviny Sámuel 1732-ben, Litzner János 1787-ben és Sándor József adjunctus geometra 1786-ban (?) készült színes kéziratos térképeit. Mikoviny felvétele a helyreállított és karbantartott vár alaprajzát tünteti fel négyszögletes sarokbástyával. Litzner János színes kéziratos várostérképe bár csak vázlatszerű helyszínrajz, feltünteti az utcanévben ma is fennmaradt városi „Tófenék" vizeslapály levezető árkát, valamint az északi külterületről kiinduló „Büge" vízfolyást. Mind a kettő — ésakról délre — keresztül * A szolnoki „Damjanich" Múzeum birtokában levő térképanyagot kiállításon is bemutatták s arról Kaposvári Gyula múzeumigazgató tollából több ismertetés jelent meg. ** Egyik példányát Sugár István volt szíves sokszorosításra átengedni. *** Gorove László közlése szerint 1Ó85 és 1707 között, a váltakozó harcok során 5zolnok várát legalább négyszer gyújtották fel és pusztították el, (Tudományos Gyűjtemény. 1820.)
