Károlyi Zsigmond—Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
1. A Közép-Tiszavidék - 1.2 A természeti adottságok és a település
lönböző részre osztható: a folyó meanderei által bejárt ÉK—K—DK-i sávra: a fűzes-nyáras ártéri rétekre (Sár-szög, Nagy-fenék, Mély Sár, Nagy-ér Köze, Ér-hát és egyéb részekkel)* — valamint a Nagy Fok Lapossára, mely különböző elnevezésekkel (Id a fenti réteket és vizeket) Ny-felé egészen a Besenyszögi Pusztáig, majd ÉK-felé a kőtelki határig, ill. a folyó menti övzátony(ok)-ig nyúlott. A terület szembe ötlő és tipikus sajátossága, hogy a szépen kifejlett többsávos övzátonyon nem voltak fokok (magassága 87—90 m A. f. között váltakozott): az árvizek a Fokorú (= fokokban gazdag) melletti Nagy Fokon (ma: Dobai csatorna, belvízátemelő szivattyúteleppel) keresztül töltötték fel — alulról-felfelé — a K—NY és ÉK—DNY irányokban enyhén lejtő (87—85 m A. f.) medencét, — áttörve az ugyancsak 86—87 m A. f. körüli D-i övzátonyt. A medence legmélyebb területe a ,,sziget" Ny-i „öble" előtti Lápos-tó és a Harcsás tája volt. (Itt futnak össze ma a terület belvízlevezető csatornái.) A rétséget („Nagy Rét") egyébként a már elősorolt erek és tavak mellett szigetek (Kis Sziget, Nagy Sziget, Karád), hátak és közök (Békás-ér Hát, Kengyel-köz, Sulymos Hát stb.) tagolták, már magával az elnevezés tényével is tanúsítva a határ változatos gazdasági hasznosítását, sőt annak mikéntjével gyakran a hasznosítás módját is (legeltetés, kaszálás, halászat, stb.). A térkép további kommentálása felesleges ismétlése lenne mindannak, amit az ártéri gazdálkodás földrajzi alapjairól korábban elmondtunk. Egy pillantás a térképre: a galériaerdőkkel kísért folyóra, a fokokon keresztül megtöltött erekre és tavakra, megöntözött részekre, a szigetekre, a minden részében hasznosított ,,hát"-ra, mindenkit meggyőzhet arról, hogy a falu határában a differenciált naturális gazdálkodás minden feltétele megvolt. (Legfeljebb egy-két kiegészítő megjegyzés kívánkozik még ide a helykiválasztás színvonalának jellemzésére: a szigetszerű hát tömbje nemcsak a folyó ostromának állt ellen, hanem annak meanderét a laza alluviumban egészen a túlsó magaspartig szorította: az árvízszintes szigeten pedig újabban, Nagykörütői Ny-ra, egy másik község is alakult: Csataszög.)** * A bal parti területek Fegyvernekhez tartoznak. ** A falu határában levő Monostordomb a középkori Kürü-Monostora (Kewrywmunustura, oki. 1219. y emlékét őrzi.
