Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)
8. A Balaton-vidék fejlődése 1945 óta. Eredmények és feladatok
A vázolt kérdések, szempontok érthetővé teszik, hogy a Balaton-vidék vízgazdálkodásának alapvető feladatai miért alkotnak szorosan és elválaszthatatlanul összefüggő — és az egész tevékenység sikerének veszélyeztetése nélkül meg nem bontható — láncolatot: a) a tó vízszintjének szabályozása — egyúttal b) a hasznosítható vízkészlet növelésének is alapja és eszköze. — A tározótér fenntartásának kérdését is érinti a tó jövőjének biztosítására irányuló tevékenység legfontosabbika ; c) a feliszapolódási folyamat korlátozása, megfékezése — s az ezzel egybefonódó feladat : d) a káros vízinövények elburjánzásának megakadályozása, ami viszont kapcsolódik valamennyi vízgazdálkodási tevékenység sikerének alapjához; e) a vízminőségvédelemhez, a tó biológiai egyensúlyának, „életének" fenntartásához .. . f) a kiépített partok pedig új lehetőséget biztosítanak kulturált, nemzetközi színvonalú üdülőövezet kialakítása számára. Nehéz felmérni, hogy a vízgazdálkodási tevékenységnek az olvasók számára talán idegen fogalmai segítségével — a fokozatos, történeti megközelítéssel is — mennyire sikerült érzékeltetni a Balaton „sorskérdéseinek" súlyát. De mert a felvetett kérdések más tevékenységi területekkel is összefüggnek, a közismertebb gazdasági fogalmak segítségével is megközelíthetők. Az alábbiakban megkíséreljük tehát a vízgazdálkodás problémáinak általános (nép)gazdasági összefüggéseit felvázolni. Gazdasági szempontok A Balaton üdülőövezete jelenleg mintegy napi 300 ezer fő elhelyezését biztosítja s idényenként mintegy 1,3 millió üdülőt, tehát az ország lakosságának több mint egytizedét látja vendégül. Az idegenforgalom népgazdasági jelentősége már így is a gyógyszeripar után következik, a tőkés világgal való devizaforgalmunkat tekintve pedig az első helyen áll. Fejlesztési lehetőségei szinte beláthatatlanok. Ennek csak a természeti adottságainak megfelelő hasznosítása és az igények kielégítésének színvonala szab határt. A rohamosan fejlődő üdülőövezetben a nemzeti jövedelem és vagyon egyre nagyobb része halmozódik fel. E növekedésnek azonban rendkívüli veszélyei vannak! Éppen a rohamos fejlődés tette lehetetlenné, hogy ebben a felhalmozásban szocialista államunk az építtetőknek megadja azt a szükséges segítséget és irányítást, amely a szocialista tervgazdálkodástól nemcsak elvárható, hanem az egyéneket és a társadalmat az anyagi körülményeken, életfeltételeken keresztül formáló szocialista társadalomépítő tevékenység, nélkülözhetetlen eszköze is . . . A látogató ma még hiába keresi üdülőtelepeinken azt a változást, amit a szocialista településfejlesztésnek, területrendezésnek kellett volna hoznia — a korábbi kapitalista fejlődéssel, a felelőtlen spekulációtól meghatározott tervszerűtlenséggel, anarchiával és szűklátókörűséggel szemben. Ráadásul minden Balaton menti beruházás értékét veszélyezteti — ha nem sikerül gátat vetni a tó pusztulásához vezető folyamatok erősödésének — ha a terjedő vízinövényzet, a fokozódó szennyeződés, a gyorsuló feliszapolódás, a mezőgazdasági és ipari szennyezés által felidézett halhekatomba megismétlődései stb. — a tavat fürdésre alkalmatlanná teszik. A lelkesen üdvözölt növekvő forgalom — ha nem készülünk fel rá kellőképpen, csak az egyre veszélyesebb vízhasználatokat és vízelvonást fokozza, amivel természetesen a fenti pusztulási folyamatot is sietteti. A vízmennyiség csökkenése és minőségének változása, biológiai átalakulása stb. által okozott károk még nehezen mérhetők, de egyes vonatkozásokban már pénzügyi kihatásaikban is érzékelhetők.
