Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

4. A Balaton a XVIII. században (Az első vízrajzi leírások és szabályozási tervek)

4. A Balaton a XVIII. században (Az első vízrajzi leírások és „szabályozási" tervek) „0 cara Patria, quae me genuisti, dulcis Pannónia" (Mikoviny Sámuel) A XVIII. századból két korszerű és részletes vízrajzi leírássá! kísért térképünk is van a Balatonról: az első a kor tudós polihisztorának, Bél Mátyásnak és sokoldalú mérnökének Mikoviny Sámuelnek közös munkája, a másik pedig egy kamarai mérnök, Krieger Sámuel pontos felméréssel és gondos szöveges leírással alátámasztott ,,szabályozási", ill. lecsapolási terve. Adataik nemcsak a korabeli állapotokról adnak hű képet, hanem a történeti előzményekre is fényt derítenek.

17-18 A Balatonvidék nem tartozott Mikoviny működésének súlyponti területei közé, s az erről ismert munkái egyéb térképeihez képest csak vázlatok. Mégis lapjai, mint általában a hazai térképészet történetében, a Balaton ábrázolások történetében is fordulatot jelentenek. Éppen úgy, ahogy a leíró földrajz hazai megteremtőjének Bél Mátyásnak Balaton-leírása is úttörő munka.** Bél és Mikoviny gondosan szervezett munkát végeztek és a vármegyék támogatását is élvezték. Az országleíráshoz pl. kérdőíveket küldtek ki a megyéknek, amelyeket az egyes helységek iskolamesterei töltöttek ki s a megye ellenőrzött, majd a begyűlt adatokat Bél személyes úti tapasztalatai alapján dolgozták fel.*** Bél a déli part vizeinek leírását a ma Határárok névvel jelölt Ormándi-vízzel kezdi, amelyet a korábbi térképek gyakran összetévesztettek a Zala és a Kanizsa folyókkal, mert a Zala e két vízfolyással egyesülve alkotott több mérföldnyi lápterületet.

18 Keresztúrtól keletre egy 4 mérföldes, tehát a déli partnak csaknem a felét végigkísérő, áthatolhatatlan mocsárról szól, amelyet a helyi lakosság ,,Bozótság"-nak nevez. A minket legjobban érdeklő Sió völgyét igen pontosan írja le: „A Balaton dél felé eső részén, vizének fölös mennyiségét, amelyet partjai közt meg nem tarthat, egy folyóba ömleszti. Ennek Sivó a neve és ez a mi megyénk (Veszprém) és Somogy közti határ. Ez azonban csak akkor vezet le bőven vizet, ha az a tóban nagy bőségben, mondhatni csordultig van (extuberantia); egyébként száraz időszakban, amikor maga a tó is visszahúzódik, néha megszűnik benne a vízfolyás. Ilyenkor a mély folyó helyén kiszáradt meder ásítoz, amely azonban, ha az időjárás nedvesre fordul, újra csak megtelik. De amíg meg nem indul az áramlás, a tó felől eső szakasznál is kényelmesen lehet átgázolni rajta; odább azonban, mihelyt a térszín lejtőssége folytán jobban megindul, olyan mély és erős lesz a folyása, hogy mindjárt malmot is hajt és nincsen állat, amely egykönnyen átgázolhatna rajta. Majd egyforma vízbőséggel és mélységgel kanyarog, mintegy három mérföldnyire és — míg e szakaszon szemmel jól volt követhető — egyszerre láthatatlan csatornába búvik, s lassan alámerülve, több mint egy mérföld hosszúságban föld alatt vezet az útja. Bizonyos, hogy a Somogy megyei Ádánd falutól a kustyáni pusztaságig nyoma sem látszik a folyónak, mert mindent betakarnak a növények, melyek hasznosak a legeltetésre és * Oh, én édes szülőhazám, szelíd Pannónia!" ** Valószínű, hogy a „Notitia Hungáriáé Novae" vonatkozó része a „Notitia Comitatum Vespremiensis, Simighiensis et Saladiensis" éppen a térképek befejezetlensége miatt maradt kéziratban. *** Ezt a részt Cholnoky még nem ismerte, ezért itt részletesebben idézzük.