Dr. Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt (Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest, 1973)

1. A vízrajz növény- és településföldrajzi összefüggései. Az ártéri szintek és jellemző növényzetük leírása és népi elnevezései - A terület vízrajza, növényföldrajza és a helynevek

ban is óriási eltérések adódhatnak. Pl. 1931 és 1955 között a legmagasabb és legalacsonyabb októberi vízállás különbsége Mohácsott 6 és fél méter volt.

3 Minden nagyobb áradás megváltoztatta — és megváltoztatja — a Duna-völgy felszínét. A mederből az ártérre kiáradó víz igen sok hordalékot visz magával. A durvább hordalékot, amint a víz szétterülve lelassul, mindjárt a meder közelében lerakja. A később megcsendesedő vagy már lassan visszaáramló apadásnál a lebegtetett finomabb homok és iszap is lerakódik és végül a rossz lefolyású laposokban maradt tespedő vizekből az oldatok is kicsapódnak.

4 E lerakodási menet következménye, hogy az egykori fő- vagy oldalmeder közvetlen partja jobban felmagasodott, mint a vízfolyástól távolabb eső völgyterület. Ha a folyam medrének egy-egy részlete a kanyarok úgynevezett ,,lefűzése" nyomán holtmederré vált, egykori sodorvonala sokáig mély tóként marad fenn. Így az ártérben az egykori medrek közvetlen partjai a legmagasabb felületek, melyek az ártérben és ártérből élők állandó — vagy időszakos — megtelepedésére alkalmassá váltak. Árvízkor a közvetlen partot kísérő természetes hátak átlépésével a víz már csak alacsonyabb területet talál maga előtt, melyre nagy erővel és gyorsasággal zúdul le. Amióta az ember a Duna mentén megtelepedett, az áradások alkalmával szállított hordalék lassan az ártér egészét feltöltötte, ezáltal az ártérből korábban kiemelkedő magaslatok, hátak relatív magasága is egyre csökkent. És mivel a meder is feltöltődött, ez azt jelentette, hogy az árvíz egyre több, korábban vízmentes pontot ért és öntött el. A Sárközt régebben határoló Siónál és Sárvíznél a folyóágyak feltöltődése az utolsó száz év alatt 67, ill. 100—120 cm volt. Az 1956—1958 közt végzett Szekszárd—palánki földmunkáknál előkerült mezolitikus leletek — nyilvánvalóan az egykori felszínen hagyott — kődarabkák, halcsontok, csont nyílhegyek csaknem 3 m mélységből kerültek elő, a janyavári középkori sütőkemencék felett pedig 50—60 cm vastag iszapréteg feküdt. A Mohács-szigeti Homorúdon kút fúrása közben 8 m mélyből hozták fel egy csónak darabjait. A feltöltődés folytán egyre emelkedő árvízszint miatt néptelenedett el a török hódoltság korát átvészelő Asszonyfalva, Decs határában a XVIII. században.

5 Hasonló sorsra jutott később Pandúr, Varát, Kákony és a régi Érsekcsanád is. Pusztulásuknak viszonylagos magasságcsökkenésükön túl azonban már a Duna kezdetleges töltésezése is közrejátszott: a gátak közt megemelkedett víz pusztító erővel rohant rájuk. A terület vízrajza, növényföldrajza és a helynevek Az ártér felszíne rendkívül változatos, néhány centiméter szintkülönbség már más növénytársulás kialakulását jelentheti. A talajvízszint változását, a víz közelségét, a vízzel borítottság gyakoriságát és időtartamát a növényzet mérőműszer pontosságával jelzi. Az ember a különböző növényeken olvasta le az alig látható talajemelkedések, szintkülönbségek mértékét és azt, hogy az adott területet mikor, mire használhatja fel. Az ártér felszínének az áradások során bekövetkezett folytonos váltakozásai miatt a helynevek is állandóan módosultak. A meg-megújuló helynevek a használat lehetőségeire utaló köznevek, önmaguk vagy névösszetételek segítségével mindig más és más, de