Dr. Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt (Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest, 1973)

1. A vízrajz növény- és településföldrajzi összefüggései. Az ártéri szintek és jellemző növényzetük leírása és népi elnevezései - A terület vízrajza, növényföldrajza és a helynevek

azonos adottságú pontokat, területeket jelöltek meg. Az ártéri helynevek rendkívüli gazdagsága összefügg e terület sokoldalú felhasználásának tényével. A helynév nemcsak tájékozódást szolgál itt, hanem minősítést is jelent. (A helynévanyag futó áttekintése előtt meg kell említenem, hogy különös jelentése van a belső és külső, valamint az alsó és felső jelzőkkel alkotott helyneveknek. A belső vagy külső nem égtájat jelent itt a Duna mentén, mint például Somogy megyében, ahol belső = déllel, külső = északkal azonos. Itt a belső a folyó felé eső, a külső a folyótól távolabb eső helyre utal. így a Duna jobb partján a külső = a nyugati, a belső = a keleti iránnyal; a bal parton fordítva. A belső a rejtettségét, védelmet, az elrejtőzés lehetőségét biztosító ártéri erdőt és szigeteket, a külső pedig a nyílt, árvízmentes szintet jelenti, ahonnan ellenség hírére be, az ártér rejtekeibe menekült a nép. A felső pedig mindig azt az irányt jelöli, ahonnan a folyam folyik, míg az alsó a folyás irányát.) A Duna fő folyása a Nagy vagy Folyó Duna. A szigeteknél a keskenyebb ág a Kisduna. (A mindennapi szóhasználat szerint a legközelebbi élő, tehát folyó Duna-ág is egyszerűen csak: Duna.) Bár a köznyelvben az öreg gyakran állhat a nagy jelző helyett, itt a Duna mentén az Öreg Duna, Vén Duna, Csök-Duna vagy Döglött Duna egyértelműen lefűződött holt ágat jelent. A számtalan holtágat alakjára vagy más sajátságaira utoló jelzős szerkezetekkel különböztetik meg. Hosszú Holt Duna, Kerek Holt Duna, Nagy Holt Duna, Visszafolyó Duna. Az utóbbinak alsó vége összeköttetésben volt az élő vízzel és áradáskor a főfolyás irányához képest felfelé, vagyis visszafolyt benne a víz. A szabályozások során készített mesterséges medreket, kanyarátvágásokat a nép Vajasnak, Ásott vagy Ásás Dunának hívja. Vidékünkön több Sár vagy Sárvíz nevezetű vízfolyás is található. Régi nyelvünkben a Sár török kölcsönszó, mely mocsarat jelent. Nálunk mocsaras partok közt folyó víz. Sár folyót említenek 1320-ban Madocsa határában. A XVIII. század végén Paks és Fadd között levő víz, a későbbi Szentgyörgyi csatorna neve is Sár, mocsaras környéke pedig Sárköz. A legnevezetesebb az, amely a Bakonyban ered és a Székesfehérvár körüli Sárrét vizét összegyűjtve, lejjebb pedig felvéve a Balatonból jövő Siót egykor Bátánál szakadt a Dunába. A Sárvíz és a Duna szögében levő, Szekszárdtól délkeletre elterüiő nagy árteret a középkor óta Sárköznek nevezik. 1855-ben a Sárvíz folyását Szekszárd és Sióagárd közt keletre fordították és bevezették a Taplósi Holt Dunába. Ezzel a Sárvíz mintegy 30 km-rel lerövidült és elkerülte a róla elnevezett Sárközt. Az irodalomban és a nép nyelvén is ismeretes a Kalocsai vagv Pest megyei Sárköz. Az itteni Sár folyó a Duna egykori mély medrében folyt közvetlen a Duna—Tisza közi magaslatok alatt, Akasztótól és Fülöpszállástól DNY irányba és Bajaszentistván felett torkollott a Dunába. A Duna völgyének e keleti szélét kiterjedt mocsarak borították szinte napjainkig. A Sárköz jelentős vize volt a Báta (régiesen Batha, Batta). Számos ágának neve máig él (Pap Bála, Szombáta, Kis Báta). Ez a víznév is feltehetően török eredetű és a török batmag — elmerül igével kapcsolatos.

6 Bát nevű vizenyős hely szerepel Gerjen határában is. Lent a Drávaszögben pedig Bát sziget is van. Mocsaras, gazzal benőtt vízfolyást jelölt az Ebes is. Előfordul a Sárközben öcsény és Alsónyék határában. Ez volt a neve egy középkori falunak is a Sárköz szélén.

7 Hasonló, mocsarak, lápok közt tekerődző víz kapta a Kengyel,