Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

9. Az Al-Duna szabályozása (1890—1898)

csökkentsék. Erre két módszer kínálkozott. Az egyik sziklába vájt hajóutak előállítása volt, amelyek segítségével a rövid szakaszokra koncentrált vízszínesést hosszabb szakaszra lehetett elosztani. A másik módszer a zsilipes csatornázás lett volna, amely a szakasz esését egy pontra koncentrálva az ott előálló nagyobb vízszínkülönbséget hajózsilippel hidalja át. Mint láttuk, az előbbi megoldás mellett döntöttek. De számoltak azzal is, hogy a sebesség mérséklése nem jár a kívánt eredménnyel s ezért a tervezés keretében foglalkoztak a hajóvontatás valamilyen mesterséges támogatásának módozataival is. mm m • \r . i msuBiucftki iá.* ......e>unfeít vízügyi »'<.'

: v 8utt»i- s ' " ' ' •• ' B. E. TKM0HOB1, yjiyiiiiEHiE FCJIOBIÍ CSfflOXOACTBA Fib nOPOÄHCTOfl HACTH P'BKH Jl Y H A H. -UKTEPBypr'f. 1889. 20. ábra. V. E. Timonov monográfiája az Al-Duna szabályozásáról Voltak olyan szakaszok, ahol a sellős sziklaakadályokon keresztül a megfelelő méretű hajóutat egyszerűen a fenék kimélyítésével lehetett előállítani (Sztenka, Izlás-Tachtalia, Szvinyica), más helyeken szorítógátakat kellett építeni, hogy a vizet szűkebb mederbe fogják össze nagyobb vízmélységek biztosítása érdekében (Grében, Milanovác, Juc), végül a Vaskapu esetében párhuzamos töltések építésével külön hajózható csatornát létesítettek, hogy a rövid szakaszon jelentkező nagy esést a hosszabb csatornára elosztva mér-