Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

9. Az Al-Duna szabályozása (1890—1898)

19. ábra. A „Vaskapu" sziklakotró Az Al-Duna-szabályozási munkálatok végrehajtása során sok műszaki újítás született, s a felmerülő feladatok a külföldi gyárakat és a hazai ipart egyaránt újszerű teljesítményekre, új eredményekre késztették. így például a Diósgyőri Állami Vasgyár az esseni Kruppműveknél is tökéletesebb különleges vésőket állított elő a Lobnitz

—Luther-féle zúzóhajók számára, az újpesti Danubius-Schönichen hajógyár pedig nemzetközi versenypályázaton nyerte el a megbízást — egy sor más hajógyár előtt — a Vaskapu-csatorna vontatójának, a híressé vált ,,Vaskapu"-nak a szállítására. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a vállalat — a fent ismertetett gépeken kívül — 6 kisebb-nagyobb gőzhajóval (közülük a legnagyobbat Vásárhelyi Pálról nevezték el), 2 úszódaruval, 1 úszóműhellyel és 57 db különböző köves hajóval, valamint számos egyéb segédjárművel dolgozott. Csaknem valamennyi Luther Hugó braunschweigi gyárában készült. Tekintélyes méretű iparivasúti felszereléséhez 8 db lokomitív, 432 kocsi és 23 km vasúti vágány tartozott. A szabályozás célja — mint láttuk — az volt, hogy a hajózás érdekében a legalacsonyabb vízállások idejére is 2 méteres hajózási mélységet és legalább 60 méteres hajóútszélességet biztosítsanak. Minthogy az addig észlelt legalacsonyabb vízállás az 1834. évi őszi kisvíz volt, az évi legalacsonyabb vízállások pedig általában legalább fél méterrel e felett szoktak jelentkezni, úgy számoltak, hogy az orsovai vízmércére vonatkoztatott 2 m-es fenékszint mintegy 2,5 m-rel a leggyakoribb kisvízszint alatt maradt. A szabályozás másik fő célja pedig — ugyancsak a hajózás érdekében — az volt, hogy az egyes zuhatagos szakaszokon előálló nagy sebességeket