Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.
6. A rómaiak munkálatai az Al-Dunán
6. A RÓMAIAK MUNKÁLATAI AZ AL-DUNÁN „Salvus rei publicae — Danubius"* A birodalom határfolyója, a Duna védelmében nagy szerepet játszott a pannóniai római hajóhad. Akcióképességének biztosítása végett az Al-Duna zuhatagos szakaszán is lehetővé kellett tenni a zavartalan hajózást. Ennek érdekében a rómaiak már időszámításunk első századaiban nagy erőfeszítéseket tettek. A lefelé ereszkedésnek — a kisvizek idejét kivéve — nem voltak nagyobb akadályai, de hogy a hajókat felfelé vontatni lehessen, ahhoz a Duna mentén vontatóutat kellett készíteniük. Felfelé menet az első nagyobb •— sőt, mindjárt a legnagyobb — akadály a Vaskapu volt, amelyen kisvizek idején parti vontatással sem lehetett hajózni. A medret keresztező sziklák ezt lehetetlenné tették, a sziklaakadályok eltávolítása pedig a technika akkori eszközeivel nem volt megoldható. A Vaskapu sziklás medrát ezért csatornával kellett volna megkerülni. A csatorna — feltételezett — nyomai a jobb parton a múlt századvégi szabályozások idején még láthatók voltak. Ezek szerint hossza mintegy 3,2 km lehetett. Arra azonban, hogy ezt az oldalcsatornát valóban megépítették és üzembe állították volna —- ami erősen vitatható — nincsenek adataink. A többi zuhatag, kedvező vízállásnál, kisebb merülésű bárkákkal és dereglyékkel járható volt s ott „egyszerűen" a vontatóutakkal biztosították a felfelé való hajózást. A jobb parti vontatóút, amelynek nyomai máig megvannak, elsősorban Trajánus császár korához, ill. nevéhez fűződik. A Kazánszorosban ez az út konzolszerűen kiálló gerendákon vezetett, amely gerendák végeit a sziklába vájt lyukba eresztették, konzolos végeiket pedig a sziklába vájt bemélyedésekbe ékelt ferde gerendákkal támasztották alá. (Az utat és építésének technológiáját Vásárhelyi Pálnak az Al-Duna-térképezés során készített leírásából és rajzaiból ismerjük.) Több emléktábla is bizonyítja, hogy a dunai védővonalat végigkísérő vontatóútnak a rómaiak igen nagy fontosságot tulajdonítottak. Ezeket az utat építtető császárok tiszteletére vésték a sziklába. Az egyik nem messze a Dojke sziklazátonyától Vespasianus** és Domitianus** (1013), egy másik Trajánus** (1011) majd a következő Tiberius** császár tiszteletére készült az Izlás elején (1005). Végül, a legpompásabb emléktábla a Kis-Kazán végénél látható, meredek sziklába vájva (914 fkm) ugyancsak Trajanus császár tiszteletére (9. ábra). A vontatóút (hadiút) építését az Al-Duna mentén ugyanis már Tiberius császár megkezdte (i. u. 33—34), de végül csak Trajanus fejezte be (i. u. 103—104). Ö építtetett itt a mai Turnu-Severin közelében — két háború (i. u. 101—102 és 105—107) szünetében — egy állóhidat is a dákok elleni hadjárat utánpótlásának biztosítására, ill. az új, gazdag provinciával (Dáciával) (i. u. 107—) való zavartalan kapcsolat megteremtése érdekében. Ez a Trajánus-híd 16 kőpillérre fektetett fahíd volt, s a kor kiváló mérnöke, a damaszkuszi Apollodorus*** tervei szerint készült. A parti pillérek * Római éremfelirat. (Új Magyar Múzeum, 1857. 2. köt. 224. p.) ** Tiberius i. u. 14—37-ig, Vespasianus 69—70-ig, Domitianus 81—96-ig és Trajanus 98—117-ig uralkodott. *** Damaszkuszi Apollodorus (i. u. I. sz.) az ókor egyik legkiválóbb mérnöke.
