Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.
5. Az Al-Duna mint víziút
legutóbbi időkben is üzemelt,* a csatorna felső végén lehorgonyzott sodronykötélen kapaszkodva vontatta felfelé a hajókat, lefelé menet pedig a sodronykötélen ereszkedett a csatorna alatti csendesebb vízig. Vontatás közben a sodronykötelet a hajóra szerelt dobra tekercselve húzta magát vontájával együtt a víz ellenében felfelé. Minthogy a „Vaskapu" az első világháború alatt megsérült, a hadvezetőség a csatorna jobb oldali töltésén vasutat épített s azóta a vonóerőre szoruló hajókat gőzmozdonnyal vontatták felfelé. (Magát a „Vaskapu" gőzöst pedig, utóbb a Grében előtti nagy esésű szakaszon állították vontató szolgálatba.) A Vaskapu-csatornában az ismertetett vontatási nehézségek miatt a vontatási költségek mintegy tizenkétszer nagyobbak voltak, mint a csendesebb szakaszokon.** A szabályozás eredményeképpen a forgalom nagy mértékben fellendült, azonban a vontatási költségek és a szigorú biztonsági előírások miatt a hajózás szempontjából továbbra is ez a szakasz maradt az egész Duna legnehezebb szakasza. 47 55 Problémáinak gyökeres megoldása az érdekelt államokat, szervezeteket és a szakembereket egyaránt foglalkoztatta. A magyar kormány még az első világháború előtt részletes terveket dolgoztatott ki a szabályozás továbbfejlesztésére. A mérnökök egy része pedig — a Vásárhelyi-terv óta napirenden levő vízlépcsős megoldás továbbfejlesztésével — olyan duzzasztóművek létesítését javasolta, melyek tekinélyes vízerőermelés mellett, a sellős szakaszok elárasztásával egyszer s mindenkorra megszüntetik a hajózás akadályait. 56 " 58 E különböző tervek megvalósítását azonban, egyrészt oz ismétlődő háborúk, másrészt az energiaigény akkori alacsony szintje nem tették lehetővé. Csak a második világháború utáni kétévtizedes békés gazdasági és műszaki fejlődés teremtette meg — e korszerű megoldás feltételeit. A Vaskapu Vízlépcső megépítésével a kisvizek nem jelentenek többé forgalmi akadályt: a hajók merülését nem kell korlátozni, s e szakaszon ezután 5000 tonnás tengeri hajók is áthaladhatnak; a vontatmányokat tetszés szerint lehet összeállítani és a hajók mindenütt találkozhatnak, illetve elkerülhetik egymást; a hajókalauz-szolgálat megszűnik, a kitűző szolgálat a parti jelekre korlátozódik és a vontatáshoz kisebb hajókat is lehet alkalmazni. Röviden: a duzzasztóműó megépülésével az Al-Duna az — egy évtized múlva, 1981-ben megnyíló — európai transzkontinentális víziút teljes értékű szakaszává vált. * Mégpedig a Nemzetközi Dunabizottság határozata alapján — az al-dunai hajóút megjavítása érdekében végzett magyar munkákra emlékeztetve: az 1930-as években is a magyar „Vaskapu" elnevezéssel. ** Ez a magasabb egységár természetesen magába foglalta az időveszteségből eredő költségtöbbletet is, amely a hajókat a lassú vontatás, a várakozás és az éjszakai tilalom miatt terhelte.
