Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

Az 1894. évi és az 1907. évi távlati fejlesztési tervek — és végrehajtásuk

Az 1894. évi és az 1907. évi távlati fejlesztési tervek - - és végrehajtásuk A Tisza szabályozásának „befejezése", az 1876—1895. közötti árvizes periódus újabb tanulságai alapján szükségessé vált továbbfejlesztése, vagyis a védelmi célú szabályozási munkálatok: az ármentesítés és az ezzel egybefonódó folyószabályozás munkájának végrehajtása — lényegében az 1894-1 12 éves és az 1907-i 20 éves távlati fejlesztési tervek keretében történt meg. (Az előbbit az országgyűlés az 1894:111. tc.-ben, az utóbbit pedig az 1908:XL!X. tcben emelte törvényerőre s így e második program teljes végrehajtását az I. Világháború már megakadályozta.) Az 1891-től lényegében a világháborúig terjedő és Kvassay Jenő tevékenységéhez fűződő — negyed évszázad azonban nemcsak a Tisza-szabályozás szempontjából volt döntő jelentőségű. (A végzett munka itt, mint látni fogjuk, jóval több volt, mint a megelőző félévszázad teljesítménye, s ennek alapján joggal beszéltek a védelmi célú szabályozási tevékenység „befejezéséről".) Fordulatot jelent a szóban forgó időszak a magyar vízimunkálatok történetében általában is. Mégpedig — mai terminológiával élve — a „távlati" sőt „komplex" tervezés rendkívül termékenynek bizonyuló elvének elfogadásával és alkalmazásával, s a munkálatok — ennek megfelelően — gondos tudományos megalapozásával, vagyis az előkészítő szellemi munka szerepénekés részarányának növekedésével is. A hazai vízi munkálatok ebben a korszakban — és először a Tisza-szabályozás továbbfejlesztésének programjában — érték el a tudományos megalapozottság, szervezettség és tervszerűség tekintetében azt a szintet, amit a reformkor nagy szervezője Széchenyi István és a Tisza-térképészeti Intézet munkájára támaszkodó tervező Vásárhelyi Pál már 1845/4ó-ban biztosítani kívánt a hazai vízszabályozások számára. Kvassay Jenő, a századforduló vízügyi szolgálatának vezetője, nemcsak kiváió vízimérnök, hanem korának egyik vezető egyénisége mérnök-közgazdász zsenije.

38 Első alkotása a hazai mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlődésében korszakalkotó jelentőségű Kultúrmérnöki Intézmény (1879) volt. Az intézmény eredményeinek döntő része volt abban, hogy amikor 1889-ben a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium megszüntetésekor a minisztériumok ügykörét újászervezték, a vízügyi feladatok ellátását a Földművelésügyi Minisztérium keretében, Kvassay Jenő vezetésével, felállított (és viszonylag önálló hatáskörű) Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatalra bízták. Kvassay Jenő már korábban foglalkozott a Tisza-szabályozás, ill. a tisza-völgyi folyók szabályozásának kérdéseivel, s ,,A csekélyesésű folyók szabályozása, különös tekintettei