Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)
Az 1894. évi és az 1907. évi távlati fejlesztési tervek — és végrehajtásuk
a Tiszára" c. tanulmányát a M. Tud. Akadémia pályadíjjal jutalmazta. 39 Itt kifejtett — s több cikkben ismertetett — elgondolásait, elveit kívánta érvényesíteni a Tisza-szabályozás folytatásának programjában is, melyet 1891-ben nyújtott be a földművelésügyi miniszternek. Az „Előterjesztést" a műszaki nagytanács még az évben alaposan megvitatta, s csak azután terjesztette az országgyűlés elé. Előbb a képviselőház vízügyi bizottsága tárgyalta meg (1892-ben), majd a következő évben a pénzügyi bizottság foglalkozott vele, végül a pénzügyi bizottság módosításával az országgyűlés 1894 elején — mint az 1894:111. tc.-t — emelte törvényerőre — a magyar vízimunkálatok történetében első távlati tervet. 40 Kvassay fejlesztési programjának alapelve az volt, hogy a sokéves és a műszaki követelményeknek megfelelően ütemezendő feladatok megoldásában szakítani kell az eddigi gyakorlattal, mely a költségvetési keretek évrőlévre való engedélyezésével megköti a tervezők és kivitelezők kezét. 41 A munkaterv kidolgozásában három fő szempontot kellett tekintetbe venni: 1. a vízügyi szolgálat a Tisza-szabályozás terén sok tekintetben befejezett tényekkel került szembe: mivel az érdekeltek már több mint 40 milliót áldoztak a tiszai töltésekre, a munkát csak azok között a keretek között lehetett folytatni, amelyek között megkezdődtek és addig folytak; 2. bár a feladatok óriásiak voltak, mint realitással kellett számolni az állam pénzügyi lehetőségeinek korlátaival is; végül 3. a munkaterv tudományos megalapozása terén a Vízrajzi Osztály négyéves tevékenysége csak az első lépéseket jelentette: a Tisza-szabályozás eredményeinek, hatásának megítéléséhez szükséges felvételek és adatgyűjtés állása mellett a szabályozás befejezésének tervét minden részletében megállapítani még nem lehetett. (Ezért látszott szükségesnek a távlati program két része: egy rövidebb és egy hosszabb szakaszra való bontása.) Az „Előterjesztést" a Tisza-szabályozás állapotának kendőzetlen feltárásában, a nehézségek és feladatok számbavételében egyaránt józan realizmus jellemzi. Megállapítja, hogy az átvágások még mindig nem alakultak ki, tehát a Tisza vízjárásának megzavart egyensúlya még nem állt helyre. Vagyis a Tisza alsó és középső szakaszán az átvágásokat továbbra is bővíteni kell az árvizek levonulásának gyorsítása érdekében, s e mederszakasz kialakulása előtt a Felső-Tisza vidékén nem szabad olyan munkálatokat végezni, melyek az árvízszintet a korábbihoz képest emelnék. Csak az 1891. évi fejlesztési terv számolt végre reálisan a vezérárkok korábbi alkalmazásánál követett gyakorlat korlátaival s beszélt arról, hogy az átvágások szelvényét Tokaj és Csongrád között 50, Csongrád alatt 75%-ra kell fejleszteni. A magukra hagyott átvágások fejlődésében ugyanis nem sikerült semmiféle általános törvényszerűséget kimutatni. A folyómeder természetes fejlődését kihasználó, a víz erejével együtt dolgozó hagyományos módszer, amely a túlfejlett kanyarok rövid átvágásainal bevált, nem felelt meg a több száz, vagy akár ezer méteres átvágásoknál. Bebizonyosodott, hogy az emberi munka részarányát mindig a helyi körülmények alapján kell megállapítani. Bár a gyakorlat az elfogadott szelvényméretek állandó bővítését tette szükségessé, a takarékosság — a munkálatok beláthatatlan időre való elhúzódása ellenére is — később is fő szempont maradt. Mint láttuk — minden ellenkező tapasztalat ellenére — még az 1880. évi miniszteri jelentés is mint legfőbb e r edményt ismertette a módszerrel elért megtakarítást; azt ti., hogy a szabályozás három és fél évtizede alatt csaknem 120 millió forint értékű munkát végeztettek a víz erejével, míg az emberi és gépi munka költsége ez idő alatt csak 8,4 millióra rúgott. (Ez az összeg 1890-ig is csak 11,4 millióra emelkedett.) Az 1891. évi terv szerint az átvágások fejlesztéséhez még szükséges kereken 60 millió m 3-re becsülhető földmunka — a víz erejének felhasználása nélkül — mintegy 29 millió forintba került volna. A víz és az ember kedvező
