Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

Összefoglalás és a további perspektívák. A Tisza-völgy jelene és jövője

3. A korábbiakhoz viszonyítva a két háború közti időszakot is több új mozzanat jellemzi: erősen háttérbe szorultak a „befejezettnek" tekintett ármentesítési munkálatok, nyilvánvalóvá vált a belvízrendezés fejlesztésének szükségessége, míg a korábbi folyócsatornázási-vízhasznosítási program egyre „öntözés-központúbbá" vált. Megőrzött pozitívum: a tervezés tudományos megalapozására vonatkozó igények fenntartása és védelme, sőt erősödése. A Tisza-szabályozás és a Tisza-völgy kérdései 1945 óta Az 1945 utáni fejlődés irányát és jellegét egyrészt a vázolt történeti előzmények, másrészt társadalmunk szocialista átalakulása és a meggyorsult gazdasági-műszaki fejlődés követelményei határozták meg. 1. Az 1945—1948 közötti első három év a vízügyi szolgálat és a társulati tevékenység terén egyaránt az újjáépítés jegyében telt el.

82 (E szakasz a társulatok államosításával zárult, aminek célja a vízgazdálkodás egységes irányításának biztosítása volt a szocialista tervgazdálkodás követelményeinek megfelelően: a folyószabályozás, ármentesítés, belvízrendezés, ill. a komplex vízrendezés-vízgazdálkodás feladatainak az egységesített vízügyi szolgálat kezébe való összevonásóval.) ?.. E szükségszerű fejlődésben sajnálatos törést okozott a vízügyi szolgálat kivívott egységének átmeneti megszüntetése. Ezért ez az átmeneti szakasz az egyes „szakágazatok" (mint pl. az öntözés, ipari vízellátás) jelentős eredményei ellenére elsősorban a korábbi öntözési-vízhasznosítási szemlélet egyoldalúságával, ugyanakkor azonban a jövő feladatainak tudományos előkészítésével, a tervezés megalapozásával jellemezhető. (1948-tól kb. 1956— 1960-ig.) 3. A szocialista tervgazdálkodás egészébe harmonikusan beilleszkedő, azzal kölcsönhatásban fejlődő korszerű vízgazdálkodás kora az 1950-es évek végétől: a vízügyi szolgálat egységének helyreállításától, korszerű vezetésének és szervezetének kiépítésétől, valamint a vízgazdálkodási keretterv, ezt követő, elfogadásától számítható. A korszerű vízgazdálkodási szemlélet érvényesülésével természetesen a „Tisza-szabályozás" is túlhaladott történelmi kategóriává vált: a Tiszavölgy különböző vízszabályozási feladatai a jövőben már valóban csak a „Tisza-völgy rendezésének" általános programja keretében tárgyalhatók és oldhatók meg. A Tisza-völgy kérdéseinek felvetését az elmúlt 25 év folyamán — és a jövőben is — az említett időszakok jellege szabta (és szabja) meg — a tervezés és a gyakorlat terén egyaránt. Bár az 1947. évi téli felső-tiszai árvíz jelentős kártételeivel már korán figyelmeztetett az ármentesítés további feladataira, ezek a kérdések jóidéig nemcsak a gyakorlatban, hanem a tervezésben is háttérbe szorultak.

83 1949-ben jelent meg Iványi Bertalannak kisvízszabályozási tapasztalatait összegező, s a fokozatosan csökkenő intenzitású munka folytatását sürgető tanulmánya — az első munka, mely 1945 után a Tisza-szabályozás kérdéseivel foglalkozott. A szabályozás egy részfeladatát előtérbe állító kérdés fel-