Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)
A Tisza-szabályozás ügye a két háború között (1920—1944)
és talán minden korábbinál világosabban és szemléletesebben fogalmazza meg a szabályozás során bekövetkezett árvízszint emelkedés és az árvízi tárolótér-csökkenés közötti összefüggéseket. Ezek alapján — és egyúttal az eddigieket is összefoglalva — tehát minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szabályozások kezdete óta tapasztalható árvízszint-emelkedés okait elsősorban az árvízi tárolótér fokozatos csökkenésében (vagyis a mentesített terület növekedésében) — másrészt pedig a töltések állékonyságának, a védelem eredményességének növekedésében (tehát az elöntött területek, illetőleg azok árvíztározásának csökkenésében) kell keresnünk. 81 A tiszai ármentesítés fejlesztését előkészítő-sürgető tanulmányokat ismertetve végül meg kell emlékeznünk Szepesvári (Szlovák) Ivánnak Szeged különösen súlyos helyzetére figyelmeztető gondos írásáról, amelyet jó! jellemez az alábbi idézet: „Szegeden a védtöltések az eddig észlelt legmagasabb árvízhez viszonyítva elég magasak, de nem elég magasak a várható árvízzel szemben, amelyek magassága ugyan csak feltevések alapján lett kiszámítva, tehát nem biztos, hogy bekövetkezik, de bármikor bekövetkezhetik. Ezért célszerű lesz Szegeden a védtöltéseket az említett várható vízállásnak megfelelően bizonyos biztonsággal megemelni ... a várható 9,70 m-es árvízszint fölé 1,2—1,5 m magasságra . . . 81 °
