Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása II. rész (1879-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 4. 1971)

Összefoglalás és a további perspektívák. A Tisza-völgy jelene és jövője

Összefoglalás és a további perspektívák A Tisza-völgy jelene és jövője Az utolsó negyedszázad eredményeinek áttekintése a „Tisza-szabályozás" jelen helyzetének felmérésével, nem különben a problémák felmerülésében (a „vízgazdálkodási szemlélet" térhódításában) bekövetkezett változások, valamint a „Tisza-völgy rendezésére" irányuló új tervek ismertetése —• már méreteiben is túlnő e történeti tanulmány keretein. Monográfia-vázlatunk terjedelmi korlátai között semmiképpen sem vállalkozhatunk ilyen feladat megoldására. Az elől azonban mégsem térhetünk ki, hogy a Tisza-szabályozás történetének a múltban megrajzolt — és a mán keresztül a jövőbe futó! — fejlődési vonalainak, „tendenciáinak" további útját legalább felvázolni meg ne kíséreljük. A Tisza-szabályozás bemutatott — 1846—1944-ig terjedő — történetében világosan és félreismerhetetlenül elhatárolható korszakok különböztethetők meg, amelyeket nemcsak az általános történeti (társadalmi, politikai stb.) fejlődés egyes szakaszai tagolnak, hanem a Tisza-szabályozás sajátos, belső problémái: változó-bővülő feladatai, s a megoldások különböző eszközeinek, módjainak fejlődése stb. is jellemeznek. (A Tisza-szabályozás évszázados történetének korszakait áttekintve, fejlődési tendenciáit nyomozva pedig ma már talán elegendő történeti távlattal rendelkezünk ahhoz is, hogy az utolsó 25 év történetében is három, elég jól megkülönböztethető szakaszról beszélhessünk.) 1. A Tisza-szabályozás — ill. a Tisza-völgy rendezése — első, időben leghosszabb és legviszontagságosabb korszaka kétségtelenül az 1846-tól 1879-ig terjedő idő volt: a védtöltések első kiépítésének és a szükséges átvágások (ill. azok vezérárkai) kiásásának korszaka. 2. A második korszak feladata: egyrészt a védművek megerősítése volt a megemelkedett árvízszintnek megfelelően, másrészt pedig az állami folyószabályozási munkálatokban a társulati ármentesítési tevékenységhez képest bekövetkezett lemaradás megszüntetése. Vagyis a folyó új medrének teljes kialakítása átfogó és tervszerű szabályozási program keretében. A korábbi hibák tapasztalatai alapján új feladatként jelentkezett ekkor a munka megfelelő tudományos előkészítése, míg a vízkárelhárítási tevékenység egyre inkább az árterületeken fellépő belvizek levezetésére tevődött át, majd a vízhasznosítások kérdése is napirendre került.