Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - Az ármentesítési és folyószabályozási munkálatok végrehajtása - Az átvágások

Folyamosztály Az átvágáso k közül Folyamosztály teljesen jól rosszul munkában van Folyamosztály képződött munkában van 1. 11 4 8 2 II. 23 9 11 4 III. 4 5 16 — IV. 1 4 5 — összesen : 39 22 40 6 Ez a helyzet pedig — jóllehet az átvágásokra fordított összeg már 1877 végére 6,2 millióra nőtt — 1878/79 teléig sem változott lényegesen. A fenti adatokat olvashatjuk a külföldi szakértői bizottság jelentésében is, azzal a különbséggel, hogy ott pl. a 6 „munkában levő" átvágás — Herrich „lakkozó" jelentésének megfogalmazásával ellentétben — mint „egyáltalán nem sikerült" szerepel.

101 A területen működő szakemberek jelentéseikben már az 1870-es évek folyamán ismételten figyelmeztettek az alsó-tiszai átvágások kialakulatlanságának növekvő veszélyeire: a 39 „teljesen kiképződött" átvágás közül 34 a Felső-Tiszára (az I. és II. osztály területére, tehát Füreden felül), 4 a KözépTiszára (III. osztály Tiszafüredtől—Martonosig) esett, Szegeden alul pedig csak egyetlen egy volt kialakultnak tekinthető (IV. osztály Martonostól a torkolatig). Persze az 1873. évi adatok értéke is elég bizonytalan, hiszen nem tudni, hogy Herrich mit is értett „jól képződő" átvágáson: azok keresztszelvényének az anyamederhez viszonyított (százalékos) arányát nem közli. Arról a négy Szeged alatti átvágásról például, amelyet már 1872-ben „jónak" minősített, a külföldi szakértők — hat „rosszul képződőhöz" hasonlóan — kénytelenek megállapítani, hogy „tökéletlen . . ." Még félrevezetőbb a jelentés térképmelléklete, amely az 1879. évre kifejlődött egyetlen átvágás helyett már 1872-ben 6 átmetszést tüntet fel anyamederként! A kivitelezés során megfeledkeztek arról, hogy a Tisza mederviszonyai (esés, görbület, altalaj, szélesség stb. tekintetében) az Alsó-, Középső- és Felső-Tiszán erősen különbözőek: az alsó szakasz kevésbé kanyargós, illetve kanyarulatai nagyobbak és ezért itt már a tervezésnél kevesebb átvágás jöhetett szóba. (A Szeged alatti 182 km-es szakaszon mindössze 11.) A gyakorlat azután teljes mértékben igazolta Vásárhelyi óvatosságát a nagyobb kanyarok hosszabb átvágásaival kapcsolatban. Ezek nemcsak a talaj kötöttsége, az átvágások hossza (mint mondták), hanem elsősorban a víznek — az esés csökkenésével arányosan -— csökkenő munkavégző-képessége miatt alig fejlődtek, így a kitűzött cél elérését: az esés növelését éppen itt, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá, nem sikerült biztosítani. Katona Antal Torontál megye mérnöke 1876. évi adatai szerint az egyes jellemző folyószakaszok kilométerenkénti esése a következőképpen alakult:

102