Botár Imre – Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)
Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - Az ármentesítési és folyószabályozási munkálatok végrehajtása - Az átvágások
Folyószakasz Korábbi esés Megnövekedett esés Esésnövekedés Tiszaújlak—Csap Csap—Tokaj 9,3 5,2 3,3 2,1 2,3 1,8 11,7 7,4 5,0 2,5 2,3 1,8 2,4 2,2 1.7 0,4 Tokaj—Tiszafüred Tiszafüred—Csongrád Csongrád—Martonos Martonos— Titel A fentiek alapján hívta fel a figyelmet Katona már 1876-ban — három évvel a szegedi katasztrófa előtt — az Alsó-Tiszavidék árvizeinek növekvő veszélyeire: a Felső-Tisza egyre gyorsabban lefutó árhullámainak feltorlódása olyan katasztrófával fenyeget, amit csak a legsürgősebb beavatkozás — az átvágások gyors és erőteljes fejlesztése és a szegedi körtöltés építése — háríthat el . . . Katona Antalnak, a tiszavölgyi társulatok 1876. évi nagygyűlésén elmondott és a sajtón keresztül a legszélesebb közvéleményre apelláló, drámai hangú figyelmeztetése különösen jó példa arra, hogy a szakemberek milyen világosan látták a szabályozás hibáit és hiányosságait. A legsúlyosabb hibának a vezérárkok elégtelen méreteit és létesítésük helytelen sorrendjét tekintették, de hibáztatták az átvágások helyi adottságokkal nem számoló kitűzését és kialakítását is. A kivitelezésnél ugyanis nem vették figyelembe a mederszelvények növekedését, és — Vásárhelyi tervétől eltérően — a vezérárkok szelvényét általában minden szakaszon egyformán 11 m-es fenékszélességgel és a 0-víz feletti 1,58 m-es mélységgel ásták ki, ami az alsó szakaszokon az anyameder közép-keresztszelvényének 7%-át sem érte el. Ez a gyakorlat csak a felsőbb szakaszok ,,érett" átvágásainál volt eredményes és megengedhető. Az alsó szakasz átvágásairól már 1855/56-ban megállapították, hogy azok kialakítását kotrással kell siettetni, 103 arra azonban, hogy a vezérárkok kiásott szelvényét is megfelelően növeljék, a tiszavölgyi társulatok nagygyűléseinek ismételt sürgetése 103 '' 1 ellenére, sokáig nem került sor. Pedig Vásárhelyi már a Szolnok—Szeged közti rövidebb átvágásoknál is 9 öl (~17 m), míg a Szeged alattiaknál, valamint a felsőbb szakaszok hosszabb átvágásai esetében 11 öl (~ 21 m) fenékszélességet javasolt (Tiszabura, Nagykörű, Tenyő, Szolnok stb. mellett.) 104 Az előírásainak megfelelő vezérárkok esetén az átvágások fejlődése nyilvánvalóan lényegesen gyorsabb lett volna. Herrich azonban a terv előírásai, a sürgetések és a kedvezőtlen tapasztalatok ellenére még az 1860-as években is a fentemlített szelvénnyel kezdte meg a 84—89. sz. átmetszéseket. Még a legkritikusabb, Szeged alatti 90. sz. átvágás bővítését is csak az 1876. évi árvíz után határozták el — 22X2,2 m-es (0 víz alatti) szelvényre. (Azonban ez a szelvény sem bizonyult elegendőnek s azt az 1879-es árvíz után mindkét oldalról 10—10 m-es bővítéssel — 1,5 m mélységben —• 45 m-re kellett növelni; ez a méret már megközelítette az itteni anyameder szelvényének 1 /4-ét.)
