Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)

Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási terve - A töltésekről

fő feladat... — amennyiben a helybeli viszonyok megengedik, hogy a szabályos (ti. párhuzamos) töltés építése megközelíttessék . . ." (22—23. p.). Ami pedig a töltéseknek egymástól való, méterekben meghatározandó távolságát illeti, hangsúlyozza, hogy ennek megállapításánál a műszaki és gazdasági szempontok egyaránt olyan megoldást javasolnak, mely szerint „az, a helybeli körülményekhez képest 300—1000 ölnyire lenne veendő." (34. p.). Vagyis 560 m-től 1896 m-ig terjedhet. (Ezt azért kell külön hangsúlyoznunk, mert sok munkában olvasható, hogy Vásárhelyi nem határozta meg a töltések közti távolságot.) (Ezzel kapcsolatban ismételten utalt arra a hidrológiai adottságra is, hogy az ártereknek a mederhez közelebb fekvő részei általában magasabbak, mint a távoliak, tehát a közelebb fekvő töltések építése nemcsak célszerűbb, hanem olcsóbb is lesz.) (23. p.) Vásárhelyi nemcsak a töltések egymástól való távolságát, hanem javasolt méreteit is megadta: a töltések koronaszélességét Tiszafüredig 8 lábra (2,52 m), azon alul 12 lábra (3,78 m) vette fel. Magasságát pedig a legnagyobb (1830-as) árvíz tetőzése felett 2' o lábbal, vízfelőli lejtőjét 1 :2, a mentett oldal lejtőjét pedig 1:1 rézsűvel javasolta kialakítani (26. p.). (Itt meg kell jegyeznünk, hogy Paleocapa ugyan valamivel nagyobb töltésszelvényeket javasolt, de a későbbiek folyamán még azok sem bizonyultak elegendőnek.) Ennek ellenére a töltésméretek kérdésében sem volt Vásárhelyi kevésbé előrelátó, mint Paleocapa. A fenti méreteket ugyanis nem tekintette véglegesnek, sőt még csak nem is a mindenkori maximumnak megfelelően akarta azokat fejleszteni. Rámutatva arra, hogy a töltések közé fogott folyó emésztési szelvényének, illetve az árvizek tárolódásának csökkenésével az árvízszint előre nem látható mértékben emelkedhet, hangsúlyozta, hogy a töltések vonalozását és méreteit egyaránt a vízemésztésnek megfelelően kell kialakítani. Szó szerint idézve: ,,a szilárd töltés távolságának és magasságának megszabása függ legfőképpen azon víztömegtől, mellyet a folyó legnagyobb árjában megemészt..." ,,és ezért tanácsos és szükséges a töltésekmagasságát a lefolyás mennyiségéhez képest meghatározni, s azt inkább nagyobbra venni, mint amennyi a talált legmagasabb vízálláshoz képest elegendőnek látszik." (24—25. p.) (Eltekintve a minimális töltésszelvények növelésére vonatkozó javaslattól, ehhez — legalábbis elvi szempontból — Paleocapa sem tudott semmi újat hozzáfűzni.) Figyelemre méltó megállapítása az is, hogy a veszélyeztetett helyeken el kell térni a tervezett egységes méretektől: „Mindazon helyeken, melyek a folyó irányánál fogva nagyobb ostromnak és megtámadásnak kitévék, a töltések erősebben építtessenek." (25. p.) A töltéseknek mindenütt megfelelő szélességű előteret kívánt biztosítani, s ezen, a töltésektől 5 ölnyi távolságban, füzeseket vagy egyéb erdőt telepíteni, hogy a gátakat a hullámveréstől megóvja. A töltések kitűzésénél és méretezésénél követendő szempontok mellett foglalkozik a töltések anyagának kitermelésével, minőségével (az agyag és homok megfelelő keverésével), tömörítésével, a töltések erősítésével (burkolásával és padkájával), gyepesítésével, a gyep védelmével és karbantartásával, valamint a zsilipek építésével stb. is (26—29. p.).