Botár Imre – Károlyi Zsigmond: Vásárhelyi Pál, a Tisza-szabályozás tervezője (Vízügyi Történeti Füzetek 2. Budapest, 1970)
Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási terve - A Tisza mint vízi út
Az 1870 1880-as éveknek az egész Tisza-szabályozás és ármentesítés munkájának eredményességét kétségessé tevő árvizei, főleg a szegedi katasztrófa (1879), mint az a szakértői jelentésekből közismert, az átvágások kialakulatlansága mellett elsősorban a töltések vonalozásában elkövetett hibákra, a gátak építésénél és védelménél tapasztalható gondatlanságra vezethetők vissza. E tekintetben tehát éppen olyan fontos lett volna Vásárhelyi utasításainak betartása, mint az átvágások létesítésénél. 11S 119 A Tisza mint víziút Széchenyi közlekedésfejlesztési elgondolásaival összhangban, és a kormánytámogatás megszerzését célzó taktikájának megfelelően Vásárhelyi külön foglalkozott a hajózás érdekeit szolgáló intézkedésekkel is. A hajózás szempontjainak ismételt hangsúlyozása mellett az „Általános szabályozási te r v"-ben, az „Előleges javaslat" két fő fejezetéhez — az átvágásokról és a töltésekről szóló részekhez — két új, bár lényegesen rövidebb, szakaszt csatolt: az egyik, a 3.rész, a folyószabályozás sikerét biztosító „vízépítményekkel", a másik, a 4. rész pedig a hajózás érdekében szükséges intézkedésekkel: a medertisztítással, a vontató utak nyitásával és a szabad hajózás egyéb akadályainak eltávolításával (pl. a révek és malmok kérdésének rendezésével) foglalkozott. (30—32. p.). Az utóbbi fejezetben a következőket mondja : ,,. . . egy nagyobb folyó szabályozása kettős feladat: egyik a víz korlátozása, a másik a szabad hajózhatás; és ha az elsőt elértük, ártalmatlanná tettük ugyan a folyót, de használhatóvá nem, mert az ipar emelésére és felvirágozására a természet által kimutatott közlekedési vonal az egész vidék előtt zárva marad. (30. p.). ,,A helyszíni vizsgálat mindenkor meggyőz az iránt, hogy a fel-Tiszán a partoknak részint sűrű füzessel és erdővel, nagyobb részük pedig gyümölcsös kertekkel elzárt állások, számos helyeken a szakadó partok által vízbe sodort élőfák, melyek a folyó ágyát nemcsak a hajózó előtt félelmessé, hanem a meder eliszapolása veszedelmének is kitették, a hajózás merőben pangásban van; az Al-Tiszán pedig a vízimalmoknak 700-at jóval haladó és önkényüleg helyezett száma, melyek részenkint például Szolnok mellett, Csongrádnál és Vásárhely közelében, a hajós útját annyira elzárják, miképp az minden ügyessége és vigyázata mellett is előre haladását inkább csak a jószerencsének köszönheti; ezeken kívül az egész Tiszán több réveken húzott kötelek a hajózókat azon elkedvetlenítő hatásnak teszik ki, melyek a révészek makacsságából keletkeznek." (30—31. p.). „Ennyi akadályok közepette a Tiszán, mely topographicai fekvésénél fogva az ország boldogabb vidékeit a kevésbé áldott részeket kapcsolatba hozza, a szabad víziközlekedés nemcsak hogy nem remélhető, de még nem is gondolható, a bajon csak gyökeres orvoslás és hatályos intézkedés segíthet." „A szabályozás bekövetkeztével mindjárt szükséges lesz a Tisza medrét az alámosott és besodrott fáktól megtisztítani, és mihelyt a folyó az átvágások által egyenesebb irányt nyert, nyittattassék ki a part a vontató erő előtt, a malomtulajdonosok és molnárok, kik a Tiszát sajátjoknak tekintvén, malmukat régóta a törvényhatóságok hozzájárulásán és felügyeletén kívül, többnyire önkényüleg rendetlenül helyezik el, s ha néhol nagyobb számoknál valami rend muta*kozik, az inkább az egyiknek a másik érdeke és haszna fölötti őrködésből történik, minél előbb hatályosan szoríttassanak és köteleztessenek, hogy malmukat kitűzött helyeken tartsák meg ... Az itt elsorolt műtétei csupán egy hajózási rendes intézet által eszközölhető, melyben a hajózás feletti szoros őrködés . . . fenntartathatik."
