Gonda Béla: A magyar hajózás (Budapest, 1899)

I. A magyar hajózás történeti fejlődése

3 A XVI. és XVII. században inkább csak a belforgalomban érvényesül a hajózás és pedig különösen a máramarosi és erdélyi só, továbbá a gabona és bor szállításánál. E mellett csupán a szomszédos nyugoti államokkal mutatkozik még némi kereskedelmi forgalom, de az átviteli és kiviteli hajózás csaknem teljesen szünetelt. A török birodalommal való kereskedelmi összeköttetés érdekében tett intézkedések a hajózási forgalom élénkítésére is kihatottak ugyan, de minden nagyobb eredmény nélkül. A porta és a császár-király ugyanis 1616 május elején Bécsben szerződést kötöttek, melyben biztosítják egymás területén a kereskedés szabadságát. Ezen szerződés folyományai közé tartozik az 1616 nov. 25-én kelt török Sened vagyis Dunai {9abk hadigálya a XV. századból. (A szerző gyűjteményében levő egykorú képről.) kereskedelmi kiváltságlevél, továbbá az 1616 decz. havában kelt szultáni fermán s az 1617 jul. 4-én kelt biztosító levél. Mindhárom okirat a kereskedelmi kölcsönös érintkezés szabadságát hangsúlyozza. A török uralom hanyatlása s az ország gazdasági fejlődése maga után vonta a hazai kereskedelem s ezzel a hajózási forgalom nagyobb térfoglalását is. 8 a XVII. század vége felé már az átviteli kereskedelemnek is jelentékeny tényezőjévé kezd válni a Duna folyam. 1671-ben egy levantinus társaság (Levantinische HandelsCompagnie) alakult, mely német gyártmányokat és magyar terményeket szállított a Dunán keletre. 1*