Gonda Béla: A magyar hajózás (Budapest, 1899)
I. A magyar hajózás történeti fejlődése
7 zókat buzdítani. Szabadalmakat, sőt jutalmakat helyezett e végből kilátásba, továbbá elrendelte, hogy minden árutól, mely Magyarországból vagy a német tartományokból a Dunán az orosz vagy a török birodalomba szállíttatik, csak 6l 2 0°lo (vagyis mázsánkint 25 kr.) vám szedessék s minden más be- és kiviteli illeték elengedtetik, az orosz vagy török birodalomból pedig a hazai alattvalók által a Dunán a német örökös tartományokba szállított árukat Magyarországban az átviteli vámtól egészen felmentette, ha pedig ezek az áruk Bécsből külföldre szállíttattak, az átviteli vámot csak egyszer kellett megfizetni. Ezenkívül közhírré tette a császár, hogy hajlandó egy vagy több oly társaságot, mely a dunai hajózást tűzné ki czéljául s e végre a Duna mellett ügyvivőségeket szándékoznék állítani. minden lehető módon gyámolítani. Különösen biztosította a fejedelem pártolásáról egy oly vállalatot, mely Bécstől Galaczig a Dunán rendes gj'orshajójáratokat tartana fenn. Egy ilyen vállalat részére kizárólagos szabadalmat is helyezett kilátásba, melynél fogva a török vagy orosz tartományokba idegen hajókon a Duna torkolatáig szállítandó árukat kizárólag kezelhetné. Belföldi hajótulajdonosoknak azonban továbbra is szabadságukban állott belföldi árukat szállítani az illetékes hatóságoktól váltandó útlevél mellett. Azoknak pedig, a kik saját hajóikon szállítják áruikat, a nyílt levél {pátens) elnyerése végett be kellett jelenteniök a hajó nevét, a hajómestert vagy ügyvivőt, a hajóslegények számát és az utazókat. A hajózás azonban mindezen kedvezmények és Ígéretek daczára sem akart megindulni. A kereskedővilág még mindig a Sened előtti kedvezőtlen viszon}'ok és eredmények nyomasztó hatása alatt állott s nem igen mert ilyen bizonytalan koczkázattal járó vállalkozásba bocsátkozni. Egy vállalkozó azonban mégis találkozott és pedig Gollner Bálint károlyvárosi kereskedő, a ki a magyar tengerparton át a külfölddel folytatott üzleteket és a ki a Dunán is meg akarta kisérleni szerencséjét. 1785 januárban körleveleket küldött szét, melyekben a közönségnek tudtára adja, hogy a tengeri hajók mintájára épített hajóinak egyikével a Dunán le a Fekete tengerig szándékozik utazni és ajánlja magát, hogy jutányos vitelbérért mindennemű árukat szállít Konstantinápolyba és Chersonesusba. Csakhogy a kereskedővilág és a közönség nem bizott a dunai hajózásban és Gollner felhívása majdnem eredménytelenül hangzott el. Hajójának kellő megterhelésére 3—4000 mázsa teherre volt szüksége és alig gyűlt össze néhány száz mázsa. Veszélyt gyanított
